Bármilyen furcsa, de a felejtés nagyon lényeges funkció: véd a túltelítődéstől és az érzelmi terhektől. De miért működik néha egészen érthetetlenül?
Mindannyian tapasztaljuk, hogy az emlékezetünk időnként megtréfál minket: lényegtelen apróságok megmaradnak a fejünkben, míg a fontos információkat alig tudjuk megjegyezni. Gyakori jelenség az is, amikor egy eseményre másként emlékszünk, mint ahogyan az valójában történt. Az is előfordulhat, hogy olyasmire hisszük, hogy a saját emlékünk, amely meg sem történt velünk, ez utóbbit nevezzük hamis emlékezetnek.
Mi lehet a rosszul megjegyzett emlékek oka?
Mindez abból következik, hogy memóriánk közel sem tökéletes. Megfigyelhetjük, hogy minél régebbi egy emlék, annál inkább kezd fakulni. Ahányszor felidézzük, agyunk annyiszor dolgozza fel újra és újra. A folyamat során módosulhat az emlék, így szép lassan átalakul, egyes pillanatok kiesnek, mások valahogy „hozzáadódnak”.
Az emlékek torzulását a világ megértését segítő mentális konstrukciók – a gondolati sémák – is okozhatják.
Ez annyit tesz, hogy azokra az információkra emlékszünk rosszul, amelyek nincsenek összhangban a korábban kialakult nézeteinkkel. A sémák egyfelől segítik előhívni az emlékeket, de torzíthatják is azokat. Vagyis, ha felidézünk egy emléket, hajlamosak vagyunk azt a magunk képére formálni, úgy emlékezni rá, ahogy nekünk könnyebben értelmezhető.
Az emlékezés nem annyit tesz, hogy készen előhívjuk az emléket agyunk rejtett zugából, mint egy passzív adattából, hanem újraalkotjuk a korábbi ingert. Csakhogy a folyamatba bekapcsolódnak olyan tényezők, amelyek megváltoztathatják az emlékképet, például előítélet, világnézet, érzelmek vagy akár külső befolyásoltság.
Az emlékezés tehát nagyon is aktív folyamat. A múlt darabjainak összeillesztése során fontos szerepe van a jelenünknek és abban betöltött szerepünknek.
Ezért lehet az, hogy az idők során változik, mire hogyan emlékszünk, például egy kapcsolatban élve másként ítélünk meg egy közösen megélt eseményt, mint mikor már szakítás után emlékszünk vissza rá.
Nem mindig megbízható az emlékezetünk
Az emlékezet könnyen megviccelhet bennünket. Sokszor olyasmire is emlékszünk, ami meg sem történt. Kísérletek bizonyítják például, hogy az emberek fele meggyőzhető, hogy hőlégballonnal utazott gyerekként, ha erről az eseményről mutatnak neki egy manpulált képet. Hiába nincs róla emlékképük, az elméjük kipótolja a hiányzó részleteket és a végén még konkrét részletekre is emlékeznek az utazással kapcsolatban.
A túl gyors információfeldolgozás is okozhat tévedést. Gyakori példa, amikor emlékszünk az eseményre, de rosszul helyezzük el az időben, vagy egy mástól hallott sztoriról gondoljuk azt később, hogy velünk esett meg.
Az emlékek viszont igen élesen meg is mardhatnak, például, ha felkavaró eseményhez kapcsolódnak. Ezeket minden felidézéskor igen pontosan újraéljük és talán nem is akarjuk elfelejteni.
Az emlékezetünk kissé megbízhatatlan és nem mindig objektív tehát, rengeteg külső és belső tényező alakítja. Összességében mégis ettől érdekes, emberi és egyedi az emlékezés folyamata.