Kötődni már csecsemőkorban megtanulunk. Az első és legfontosabb ember egy újszülött életében az édesanyja. Majd egy családba integrálódva, különböző mintákat látva, kialakítja saját kötődési formáit, ami meghatározza későbbi kapcsolatainak minőségét.
Létezik jó kötődés?
A kérdés jogos, mert tulajdonképpen mindenki abból az érzelmi pakkból tud gazdálkodni, amit otthonról hoz. Ami egyikünknél „A”, az a másiknál „B” és egyik sem rosszabb, mint a másik, pusztán más. Éppen ezért felesleges azon agyalnunk, hogy mikor tudnánk valakihez tökéletesen kötődni, mert valószínű, ilyen nem létezik. Ami számodra tökéletes lenne, lehet valaki más számára érthetetlen. Mégis a legfontosabb, hogy egy olyan partnert találj magad mellé, akivel jól tudtok kötődni egymáshoz. Valahogy úgy, mint a Jin és Jang. Még, ha a párod az ellenpólusod is, ki tudjátok egymást egészíteni.
Nélküled nem megy!
A kötődés egy nagyon jó része az emberi létnek. Érezni, hogy tartozol valahová és, hogy hozzád is tartoznak, felbecsülhetetlen, de sokszor korábbi traumák miatt kialakulhatnak torz kötődési formák.
Ilyen például, mikor egy párkapcsolatban az egyik fél szinte megfojtja társát szeretetével, gyakorlatilag szimbiotikus kapcsolatot szeretne kialakítani párjával.
Ez a fajta kötődés nőknél sokkal gyakoribb, de természetesen a férfiak körében sem kizárt.
Több okból is kártékony hatással lehet egy párkapcsolatra, barátságra, vagy családi kapcsolatokra. Mert, aki szorongóan kötődő, nem csak a párkapcsolataiban viselkedik e mentén, hanem az összes többi emberi kapcsolatában is. Azzal nincs semmi probléma, ha a kezdeti rózsaszín ködben a párok kissé egybeolvadnak és jóval több időt szentelnek egymásnak. Azonban, aki egy egész életet akar úgy leélni, hogy gyakorlatilag rátelepszik a másikra, ott már többről lehet szó, mint puszta szeretetről.
Egyrészt lehet, hogy a másik fél egyáltalán nem igényelne ennyi törődést, netán több Énidőt szeretne, amit a szorosan kötődő fél kifejezett támadásként élhet meg. Pszichológusok szerint nem véletlen, hogy a szorosan kötődni vágyó emberek mindig olyan társat választanak maguk mellé, akiknek a kötődési igényük sokkal lazább. Ez természetesen fordítva is igaz és bármilyen meglepő, nem a szakítás az egyetlen megoldás ezekre a helyzetekre.
Az viszont elengedhetetlen lépés egy ilyen kapcsolatban, hogy a szorongóan kötődő fél felismerje, hogy miért vágyik ilyen szimbiotikus kötődésre valakivel, jobban mondva, miért csak ilyen kapcsolatokra vágyik. Sokszor a háttérben az elhagyástól való félelem áll, ami megköveteli a gyerekkor részletes feltárását.
Na, én léptem!
Beszéljünk kicsit a másik oldalról, azokról, akik egyből menekülőre fognák, ha úgy érzik, egy kapcsolat már túl nagy terhet jelent számukra. Ez történhet azért, mert egy párkapcsolat komolyra fordul, de akár a másik túlzott kötődése, szeretete is elindíthat egy ilyen folyamatot. A kötődési minták alapján, ők a menekülő típusok, akik rettegnek az intimitástól. Ez szintén több minden miatt kialakulhat, de a válaszok itt is gyerekkorban keresendők.
Az ő esetükben lehet, hogy egy túlzott kontrollmániás család miatt alakult ki a kötődés ezen fajtája és lehet, hogy olyan szülők irányítása alatt nőttek fel, akik minden lépésüket figyelték.
Felnőttkorban egy szorongóan kötődő társ képes azokat a gyerekkori gombokat benyomni, amitől a menekülőben egyből megszólal a vészharang, hogy itt valaki megint kontrollálni akar, csak éppen más eszközökkel.
Gondolhatnád, hogy férfiaknál gyakoribb ez a fajta kötődés, ám rengeteg nőt is érint, akik nagyon nehezen képesek közel engedni magukhoz bárkit. A sebezhetőségtől való félelem is menekülővé tehet valakit, abban az esetben, ha nem akarja tökéletlenségét a másik előtt felfedni, így még idő előtt menekülőre fogja a dolgot. Természetesen ebben az esetben is súlyos problémák vannak az intimitással.
Megoldás lehet mindkét félnek…
Ha megpróbálják megérteni a másikat és kialakítani egy olyan egészséges, mindkét fél számára élhető kötődési formát, amiben mindketten boldogok lehetnek. Egy ilyen próbatétel nagyon közel tud hozni egymáshoz embereket és bizony tükröt tartva a másik elé, tanulhatnak is hiányosságaikból. Egy szorongóan kötődőnek egyértelműen az a feladata, hogy a másik határait tiszteletben tartva mutassa ki szeretetét, a menekülőnek, viszont ideje szembenézni a problémákkal ahelyett, hogy újra és újra megfutamodna előlük.