A hatvanas években nagy visszhangot váltott ki a kötet, hiszen akkor még az ideális nőt úgy képzelték el, mint aki otthon egész nap boldogan főz, mos, takarít és élete értelme az, hogy a gyerekeit neveli és férjét hazavárja a munkából. A könyv elképesztő sikerét az is bizonyította, hogy folytatása is készült, „Még mindig utálok főzni” címmel. Óriási dolog volt akkoriban, hogy valaki végre ki merte mondani – és nők tömegei kezdték el felvállalni – hogy nem feltétlenül tartják szórakoztatónak a konyhában való tevékenykedést.
Én is utálok főzni és mikor ezt mondom, nem arra gondolok, hogy olykor nem szeretek a párommal kettesben összedobni egy vacsorát, vagy hogy derogál krumplit pucolnom egy baráti bográcsozás alkalmával.
Sőt, ha vendégekett várok, kifejezetten szívesen dobok össze valami egyszerű ételt, amivel megkínálom őket, azonban a főzés – mint mindennapos, szükséges tevékenység – egyszerűen nem szórakoztat.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
