Elismerem, hogy a főzést valóban lehet művészi szinten művelni és nem vitatkozom a „konyhaművészet” létjogosultságával, sőt, azt is elfogadom, hogy az egyik barátnőm számára a főzés pihentető foglalatosság és ő minden fárasztó munkanap után a konyhában tüskénkedve relaxál. Én viszont abban élem ki a kreativitásom, hogy írok, vagy gitározom, de ettől még eszem ágában sincs azért furcsán nézi valakire azért, mert élvezi azt, amitől én irtózom.
Azon senki nem botránkozik meg, ha valaki közli, hogy nem szeret például vasalni vagy porszívózni, azonban ha egy nő kijelenti, hogy utál főzni, egyből rosszalló pillantásokat kap, ráadásul férfiaktól és nőktől egyaránt.
Pedig egyedülállóként vagy párként nem ördögtől való, ha hetente egyszer mondjuk rendel az ember ételt, vagy egyes napokon valami kifőzdében vesz ebédet és ha a vásárlással, elkészítéssel, mosogatással járó időt és energiát számolom, mindez anyagilag sem feltétlenül megterhelőbb. És ha gyerekek is vannak? Ők sem halnak bele, ha olykor virslit vagy szendvicset vacsoráznak.
Nemrég írtam cikket arról, hogy egy családos barátnőm úgy érzi, sokkal jobb anya lett mióta nem főz minden nap, mert a fontosabb, hogy a gyerekekkel kipihentebben töltsön több minőségi időt, minthogy naponta órákat robotoljon a konyhában egy tál házikoszt miatt. Olvass még a témában
Megosztom veled, amit a legjobb barátnőmtől tanultam az életről
„Az idősebb korosztály, tudod, akik a kilencvenes években születtek” Mikor jöttél rá, hogy már öregnek számítasz?
„Sajnos örökbe kellett adnom a babámat” – Nők, akik későn vették észre, hogy terhesek
A szabad áramlású naplóírás módszere. Neked is segíteni fog!
