A hatvanas években nagy visszhangot váltott ki a kötet, hiszen akkor még az ideális nőt úgy képzelték el, mint aki otthon egész nap boldogan főz, mos, takarít és élete értelme az, hogy a gyerekeit neveli és férjét hazavárja a munkából. A könyv elképesztő sikerét az is bizonyította, hogy folytatása is készült, „Még mindig utálok főzni” címmel. Óriási dolog volt akkoriban, hogy valaki végre ki merte mondani – és nők tömegei kezdték el felvállalni – hogy nem feltétlenül tartják szórakoztatónak a konyhában való tevékenykedést.
Én is utálok főzni és mikor ezt mondom, nem arra gondolok, hogy olykor nem szeretek a párommal kettesben összedobni egy vacsorát, vagy hogy derogál krumplit pucolnom egy baráti bográcsozás alkalmával.
Sőt, ha vendégekett várok, kifejezetten szívesen dobok össze valami egyszerű ételt, amivel megkínálom őket, azonban a főzés – mint mindennapos, szükséges tevékenység – egyszerűen nem szórakoztat.
A nyolcvanas években elterjedtek a mirelit ételek, melyek értékes időt takarítottak meg a háziasszonyok számára és mintha elkezdett változni a konyhai robot megítélése, azonban napjainkban már újra a főzés a trend. A főzőműsorok népszerűbbek, mint valaha, és a főzésre pedig újra úgy tekint a társadalom, mint valami magasztos, kreatív önkifejezésre. Mindenki főz mindenki remekül főz és mindenki szeret főzni, legalábbis ezt hangoztatják. Olvass még a témában
Ez a 4 csillagjegy idén átírja a sorsát
„8 év után hagytam ott a toxikus munkahelyem, és nem akárhogy tettem…” – Felmondások, amik felérnek egy ‘mic-droppal’
4 észrevétlen összetevő az ételekben, amik veszélyeztetik az egészségedet
Kék a szemed, tudsz biciklizni, nincs bölcsességfogad? Mennyire vagy ritka?
