Ez a szorongás nem ér véget az eseménnyel együtt. Egy vacsora után például még napokig kattogsz azon, hogy túl sokat beszéltél-e és nem történt-e valami kínos dolog, ami miatt kinevethetnének mások. A félénkségnél az ilyen érzések gyorsabban elcsitulnak, szociális szorongással küzdőként viszont hosszasan rágódsz rajtuk.
