5. Túlzott, szinte kényszeres kérdezősködés a napirendről
Van, amikor a szorongás nem visszahúzódásban, hanem éppen ellenkezőleg, állandó, ismétlődő kérdésekben nyilvánul meg. „Ki visz be az iskolába?”, „Mikor jössz értem?”, „Mi van, ha nem találom meg a termem?” – ha ezek a kérdések napi szinten, szinte szó szerint ugyanabban a formában térnek vissza, az nem egyszerű kíváncsiság, hanem a kontroll visszaszerzésének egyik módja. A gyerek azzal próbálja csökkenteni a bizonytalanságot, hogy minél pontosabban rögzíti magában, mi fog történni, és ez a fajta ismétlődő megerősítéskeresés tipikus tünete a szorongásos állapotoknak kisiskolás és óvodáskorban egyaránt.
Ezek a jelek külön-külön is átmehetnek a szülők radarja alatt, hiszen mindegyik magyarázható mással is: fáradtsággal, egy rossz napszakkal, vagy éppen egy fejlődési szakasszal. Együtt, egymást erősítve viszont már elég egyértelmű mintázatot rajzolnak ki, és megérnek annyi figyelmet, hogy a szülő ne azonnal fegyelmezéssel, hanem inkább kérdésekkel és türelemmel közelítsen a helyzethez.
Következő cikkünkEzt a fájó dolgot kell elengedned szeptemberben, ha továbblépnélCsakhogy ez a rendrakás ritkán áll meg a szekrénynél vagy a naptárnál. A legtöbbször ott folytatódik, ahol a legjobban fáj: azoknál a kapcsolatoknál és helyzeteknél, amelyeket már régen el kellett volna engedni, mégis ott cipeljük magunkkal egyik évszakból a másikba. A nyár megenged egyfajta lebegést. Kevesebb a kötelező…Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
