Másrészt az ember a negyvenes éveiben eléri azt a szintet, hogy kialakít magának egy viszonylag stabil egzisztenciát. Ilyenkor pedig szeretne végre a pillanatnyi örömökre fókuszálni. Ekkor újra előtérbe kerülnek a személyes vágyak, az el nem ért célkitűzések, amelyek mentén nem nehéz lekanyarodni a házasság által kitaposott ösvényről, és célba venni a dzsungelben rejlő ismeretlen terepet.
Menekülés a mókuskerékből
Tényleg ennyi az életem? Munka, bevásárlás, mosás, főzés, zoknipárosítás, számlák befizetése, a gyerekek útjának egyengetése? – teszi fel magának a kérdést a legtöbb nő negyven évesen, amikor rádöbben, hogy robotszerűen végzi a mindennapi feladatokat, miközben egyre távolabb kerül a fiatalsága.
Aki ilyenkor nem esik kisebb depresszióba, azonnal elkezdi keresni a megoldást. A jelszó a változás, ami a legtöbb élethelyzetben eljön egyszer, de sajnos szinte senki nincs, aki megmondja, hogyan és min kellene először változtatni.
A nők számára a hétköznapok mókuskereke olyan, mint egy kinőtt szoknya. Minden ponton szorít, és ha sikerül is egy kis időre megszabadulni tőle, mély, vöröslő nyomot hagy a bőrben.
Életmódot, gondolkodást, stratégiát váltani annál nehezebb, minél régebb óta pörgetjük a mókuskereket. Ami ráadásul egy idő után már saját magától is pörög, nehéz megállítani. A válás azonban nem az egyetlen megoldás és nem is jelenti minden esetben a sikert.
A negatív gondolatok sűrű felhőjéből úgy is ki lehet kerülni, ha őszintén elmondjuk a párunknak, ami nem tetszik, amit egyenesen utálunk. Ezeken lehet változtatni, sőt az is kiderülhet, hogy lehetőség van új alapokra helyezni a közös életet, új szabályokkal, új határvonalakkal.
Kövesd a Bien.hu cikkeit a Google Hírek-ben is!
1 hozzászólás
Háry László
2023.01.30., 07:42Persze: más a helyzet egy- a lapnál is- tendernek vett amerikai szinglinél- aki egy menő cégnél menő-manó- és egy magyar nőnél, aki egy cégnél 3-4 műszakban „robizik…”!