Számos kutatás vizsgálta már azt, hogy miért gondolkodnak sokan a váláson, miután elérik a negyedik ikszet. Kiderült, hogy ez a tendencia mindkét nemre ugyanúgy igaz és bár a legtöbb válást a feleségek kezdeményezik, a férfiak is sokat tesznek azért, hogy a folyamat elinduljon. Mi történik ilyenkor? Megváltozik a személyiségünk? Nem vágyunk már annyira a családi biztonságra? Életünk közepén új fejezetet nyitnánk a sorskönyvünkben? Ebben a cikkben felsoroljuk azokat az okokat, amelyek a legtöbb válás idején döntő szerepet játszanak.
Másrészt az ember a negyvenes éveiben eléri azt a szintet, hogy kialakít magának egy viszonylag stabil egzisztenciát. Ilyenkor pedig szeretne végre a pillanatnyi örömökre fókuszálni. Ekkor újra előtérbe kerülnek a személyes vágyak, az el nem ért célkitűzések, amelyek mentén nem nehéz lekanyarodni a házasság által kitaposott ösvényről, és célba venni a dzsungelben rejlő ismeretlen terepet.
Menekülés a mókuskerékből
Tényleg ennyi az életem? Munka, bevásárlás, mosás, főzés, zoknipárosítás, számlák befizetése, a gyerekek útjának egyengetése? – teszi fel magának a kérdést a legtöbb nő negyven évesen, amikor rádöbben, hogy robotszerűen végzi a mindennapi feladatokat, miközben egyre távolabb kerül a fiatalsága.
Aki ilyenkor nem esik kisebb depresszióba, azonnal elkezdi keresni a megoldást. A jelszó a változás, ami a legtöbb élethelyzetben eljön egyszer, de sajnos szinte senki nincs, aki megmondja, hogyan és min kellene először változtatni.
Életmódot, gondolkodást, stratégiát váltani annál nehezebb, minél régebb óta pörgetjük a mókuskereket. Ami ráadásul egy idő után már saját magától is pörög, nehéz megállítani. A válás azonban nem az egyetlen megoldás és nem is jelenti minden esetben a sikert.
A negatív gondolatok sűrű felhőjéből úgy is ki lehet kerülni, ha őszintén elmondjuk a párunknak, ami nem tetszik, amit egyenesen utálunk. Ezeken lehet változtatni, sőt az is kiderülhet, hogy lehetőség van új alapokra helyezni a közös életet, új szabályokkal, új határvonalakkal.