Az evészavar mint jelenség egyre inkább bevonult a köztudatba, ám a kiváltó okokról keveset tud az átlagember. Gyökerei – akárcsak a legtöbb pszichés zavaré – visszanyúlnak a gyermekkorba valamilyen módon. Ha szeretnéd elkerülni, hogy gyereked a későbbiekben evési problémákkal küzdjön, mindenképp kerüld a következő mondatokat!
A szülői minta másolása
Mint mindenben, az étkezéssel kapcsolatban is elsősorban a szülői minta a mérvadó egy gyerek életében. Mondhatunk bármit neki – szépen, lassan egyen, jól rágja meg a falatot stb. – ha mi magunk nem így cselekszünk, hiszen a gyerekek elsősorban másolnak. Ugyanakkor az is nagyon fontos, hogy miként kommunikálunk velük egy olyan egyszerű biológiai szükségletről, mint az evés.
Az étel sokszor olyan eszközzé válik a szülők kezében – büntetés, jutalmazás, dicséret -, amely felülírhatja a gyermek valódi szükségleteit, ez pedig egyéb hajlamosító tényezők együttállásával akár komoly evészavarokhoz is vezethet. Ártatlannak tűnő mondatok következnek, melyeket pusztán jó szándékból mondunk ki, ám sajnos olyan káros következményeik lehetnek, melyek talán csak évekkel, évtizedekkel később kerülnek felszínre.
Amit a tányérodra kiszedtél, meg is kell enni!
Manapság is sokakban él ez a mondat, mely a pazarlást hivatott elkerülni. Nem akarjuk, hogy a kukában landoljon a drága étel – vagy csak éppen a bevésődött mintát követve bíztatjuk a gyerekünket, hogy bizony mindent meg kell ennie, ami a tányérján van, az utolsó falatig.
Lehet példálózni az egykor nélkülöző felmenőkkel vagy az éhező afrikai gyerekekkel, de akár el is gondolkodhatunk azon, vajon miért akarjuk, hogy a gyerek akkor is egyen, ha esetleg már nem éhes?
És vajon ez hova vezet majd? Valószínűleg túlevéshez, hiszen ha valaki nem azt figyeli, hogy meddig esik neki jól az étel, mikor lakik jól, hanem arra koncentrál, hogy az utolsó morzsát is elpusztítsa, biztosan többet eszik majd a kelleténél, ez pedig egyenes út a túlevéshez, túlsúlyhoz.
Még ezt a falatot edd meg a kedvemért!
Ebben az esetben megint csak semmibe vesszük a gyerek valós szükségletét, ehelyett mintegy érzelmileg zsaroljuk, hiszen ez a kérés leegyszerűsítve ezt jelenti: ha megeszed, szeretsz, ha otthagyod, nem szeretsz.
Tényleg jó az, ha a gyerek az ételen és az evésen keresztül próbál megfelelni a szülőnek?
Egyáltalán: miért kell megfelelni?
Gyere, egyél egy kis sütit, attól jobb kedved lesz!
Akinél stresszhelyzetben vagy rosszkedvre egy kis csoki vagy süti a gyógyír, biztosan hallotta ezt a mondatot gyerekként. Érdemes elgondolkodni, hogy mennyiben segíti az adott probléma érdemi megértését és megoldását, ha valamilyen finomsággal akarjuk azt orvosolni.
Inkább csak elnyomjuk és pótcselekvésre késztetjük a gyereket ahelyett, hogy a valódi feszültségoldás, konfliktuskezelés lehetőségeit mutatnánk meg.
A stresszevések pedig szintén összefüggésbe hozhatók a túlsúllyal, mely akár már gyerekkorban jelentkezhet.
Ha ötösre felelsz, kapsz egy jó nagy adag fagyit!
Jutalomfalatot a kutyáknak szokás adni, de az étel mint jutalom a családi élethelyzetekben sem ritka jelenség: négy gombócos fagyi a jó bizonyítványért, csoki a piros pontért vagy az ötösért.
Amellett, hogy ez megfelelési kényszerhez vezethet (hiszen a gyerek nem csupán önmaga miatt, hanem a jutalom, a külső kontroll miatt akar teljesíteni), a berögződés egy egész életen át elkísérhet: felnőttként egy-egy sikeres vizsga vagy munkahelyi teljesítmény jó ok lehet a lakmározásra, ez a szokás pedig szintén evési problémákhoz, elhízáshoz vezethet.
Ha tovább olvasnál a témában, érdemes ellátogatnod Dr. Lukács Liza evészavarokra szakosodott klinikai szakpszichológus facebook-oldalára vagy honlapjára.
