Blobfish
Élőhelye Ausztrália és Tasmánia partjaitól távol a mély vizekben található. Bár valóban nem bizalomgerjesztő látvány, inkább komikus, mint csúnya. Mélytengeri voltának köszönhetően emberi szem csak nagyon ritkán pillanthatja meg, mivel az életterében uralkodó nyomást már képtelenek lennénk elviselni.
A hal is csak egy ügyes trükkel képes erre. Teste zselészerű, szinte nem is tud mozogni, de a sűrűsége kisebb, mint az óceán vizéé. Így a fenék felett lebeg ide-oda, a lehető legkisebb energiát pocsékolva az úszásra, és bekapja, ami táplálék elé kerül.
Szajga
Az állat egy antilopféle, mely különleges orrának köszönheti, hogy bekerült a felsorolásba. Erősen veszélyeztetett fajról van szó, mely Európa keleti határaitól kifelé, Oroszországban és közép Ázsiában honos.
A kitűnő szaglású emlős az 1900-as évekre majdnem kipusztult a mértéktelen vadászat következtében, mára azonban szerencsére a populáció 1,3 millió egyedre tehető.
Atlanti ördöghal
Neve nem véletlen, mivel megjelenése nem éppen szalonképes, az ijedősebbek laza szívrohammal nyugtázzák jelenlétét. Ravasz ragadozó, és nagyon falánk. A horgászhalfélék családját gazdagító állat az iszapba fúrja magát, és hátúszóját csalinak használva, azt lengetve csalja a szájához áldozatát, majd egy hirtelen mozdulattal a több sor fog közé zárja.
Ritkán, de akár a 2 métert is elérheti, és igazán finom a húsa. Tálalásnál a fejét természetesen leveszik, mert ellenkező esetben erősen megcsappanna az éttermek forgalma.
Véznaujjú maki
A kizárólag Madagaszkáron élő félmajom veszélyeztetett faj, életterének csökkenése miatt. Egyik legjellemzőbb ismertetőjele, az egyébként is hosszú és vékony ujjait is túlszárnyaló középső, csontos, pálca-vékony, ujja.
Ezt a testrészét méltán megirigyelhetnék a jobb érzésű boszorkányok, ám a maki életében nagyon is fontos szerepe van. Ennek az ujjnak a segítségével vadássza ki a fakéreg alól a lárvákat és kukacokat, melyek fő táplálékát jelentik.Szerencsére egy olyan babona fűződik a bennszülött nevén aje-aje-nek szólított állathoz, mely megóvja őt az őslakosoktól: aki kioltja egy ilyen maki életét, az egy éven belül követi őt a sírba.
Marabu
Ez az Afrikában honos gólyaféle nem véletlenül került fel a listára. A feje kopaszsága még nem lenne olyan szembeszökő, de a vöröslő bőrnek, és a fekete foltoknak köszönhetően olyan, mintha oszlásnak indult volna.
Szüksége is van kopasz kobakjára, mivel elsősorban dögökkel táplálkozik, és így nem ragad meg mindenféle kulimász a többi madárnál itt lévő tollakon. Persze a marabu emellett vadászik is, rovarokra, kisebb rágcsálókra és madárfiókákra, melyeket a levegőből cserkész be, ahol tetemes testmérete miatt inkább csak vitorlázik.
Viperahal
Mélytengeri ragadozóról van szó, így nem kell pánikba esni, hogy egy csodálatos nyaralás alkalmával a partmenti vizeken ránk mosolyog egy egyede. Ijedezni még ekkor sem lenne érdemes, mivel a hal mindössze 30 cm körüli.
Nem elhanyagolható azonban a tény, hogy akkora fogakkal rendelkezik, hogy azok még az állkapcsába sem férnek be, és felnyúlnak egészen a szeméig. Garnélákkal, kisebb halakkal táplálkozik, melyeket a testéből előállított fénnyel csalogat magához, mivel élőhelyén, a mély vizekben szinte teljes a sötétség.