Aki látta már a videót az összeölelkezve lebegő-úszó vidrákról, annak nem lehet kétsége afelől, hogy a világ talán legaranyosabb állatai ezek a bajszos kis lények. De nem az egyetlen dolog, amit tudni érdemes róluk.
Az Enhydra lutris a legbundásabb állat a Földön, testének minden négyzetcentiméterén akár 140 000 szőrszál is lehet – vagyis szőre 700-szor olyan sűrű, mint az emberi haj. Sok más tengeri emlősökkel ellentétben hiányzik belőlük a pelyhesedés, ezért úgy tartják melegen magukat, hogy testtömegük egynegyedét fogyasztják el minden nap táplálék formájában.
A tengeri vidrák különleges szerepet játszanak a Csendes-óceán északi részén található hínárerdők ökoszisztémáinak támogatásában is.
„Kevés más állat eszik ennyit a súlyához képest, vagy játszik ilyen kulcsfontosságú szerepet a környezetük fenntartásában” – mondja Brent Hughes, a Kaliforniai Sonoma State University tengerparti élőhelyeit tanulmányozó tengeri ökológus. Olvass még a témában
Most a tudósok azt vizsgálják, hogy ezek a tengeri állatok miként is lehetnek a klíma szuperhősei. A tengeri vidrák segítik az ökoszisztémát azáltal, hogy hozzájárulnak a szén-dioxid kivonásához a légkörből, valamint a biomassza és mélytengeri törmelék tárolásával, megakadályozva annak szén-dioxiddá történő átalakítását, ami szintén az éghajlatváltozáshoz járulna hozzá.
A tengeri vidrák egykoron elterjedtek voltak a Csendes-óceán északi partvidékein, Kaliforniától Alaszkáig, egészen Oroszország és Japán sziklás zátonyáig. Az 1700-as és 1800-as években azonban a szőrmekereskedők mintegy 2000 állatot vadásztak le. Azóta a természetvédelmi erőfeszítések lehetővé tették a vidrák populációjának némi fellendülését, de mintegy 4000 km-nyi tengerparton, ahol egykor vidrák éltek, még mindig nem találhatóak meg ezek az állatok.
A vidrák elvesztése bizonyította nélkülözhetetlen szerepüket a hínárerdők megtartásában. James Estes, a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem tengeri ökológusa az 1970-es években búvárkodott Alaszka Aleut-szigetein, és dokumentálta, hogy a tengeri vidra nélküli hínárerdők lényegében víz alatti sivatagokká válnak. Ezzel szemben a vidrás vidékeken a hínár gyarapodott – a változatos vízi közösséggel együtt.
