Minden kétséget kizáróan a városi és a vidéki életnek is megvannak a maga szépségei. A gasztronómia világában utóbbi esetében számomra ez azt jelenti, hogy a vidéken termett és készült finomságok valahogy mindig finomabbak és kedvesebbek lesznek, és sokaktól hallottam már azt, hogy szintén így éreznek. De mitől olyan csodálatosak valójában a vidéki ízek?
Úgy éreztem, ezt nem is mondhatná el jobban más, mint a Velemben, az én szememben legszebb falucskában található csodálatos Fecskefészek Gasztroműhely tulajdonosa, Horváth Flóra, aki magas minőségben készít különféle finomságokat, a tudását pedig szívesen át is adja az izgalmas workshopjain.
Miben rejlik szerinted a vidéki élet szépsége?
Az egyetemi éveim kivételével mindig falun éltem. Ami számomra a legszerethetőbb a vidéki életben, az a természet közelsége, a nagyobb szabadságfok, több lehetőség a függetlenségre. Itt van elegendő élettere az embernek, csak kisétál a kert végébe, ha csendre, nyugalomra vágyik.
Minek hatására döntöttél úgy, hogy Velemben megalapítod a Fecskefészek Gasztroműhelyt?
A Fecskefészek Gasztroműhelyt 2020-ban alapítottam azzal a céllal, hogy az évek alatt magamra gyűjtögetett tudást megosszam a gasztronómia, az egészség és a „hagyományosabb” életforma iránt érdeklődőkkel. Akkoriban Budapestig kellett utazni egy-egy jó workshopért, így arra gondoltam, milyen jó lenne ezt a színvonalat vidéken is elérhetővé tenni. Azt éreztem, hogy nagyon szívesen tartanék olyan kurzusokat, ahol a mindennapokban hasznosítható tudás és az életszemléletem átadása mellett feltöltődni, kikapcsolódni, jókat enni-inni, beszélgetni is lenne lehetőség. Mintha csak hazatérne az ember.
Milyen ételeket készítesz a legszívesebben?
Az érdeklődésem a gasztronómián belül folyamatosan bővül. Készítek sajtokat, kovászos péksüteményeket, kenyereket és pizzát kemencében, savanyúságokat, lekvárokat, szörpöket, de nagyon szeretem a francia cukrászatot és a főzésben rejlő végtelen lehetőségeket is – legyen az egy hagyományos disznótor lebonyolítása vagy egy ázsiai fogás elkészítése. Nem tudnék csak egy területet kiemelni, a változatosság és az állandó fejlődni vágyás motivál.
Honnan szerzed be az alapanyagokat, és mely élelmiszereket készítitek ti magatok?
Az étel lelke a minőségi alapanyag, így törekszem túlnyomórészt saját előállítású zöldségből és húsból dolgozni, illetve magyar termelőktől, manufaktúráktól vásárolni az egyebeket (pl. a tejet, liszteket, eceteket, olajokat, mézet stb.). Most már hatodik éve a saját kenyerünket, sajtjainkat, kolbászainkat, savanyúságainkat fogyasztjuk és a magunk által feldolgozott húsból, megtermelt zöldségekből főzök. Visszatértem a gyerekkoromban látott mintához. Akkor vagyok „nyugodt”, ha tele a kamra és a fagyasztók.
Mitől érezhetjük szerinted finomabbnak a természetes, tiszta ételeket?
Összehasonlíthatatlan a minőségbeli, ízbeli és beltartalmi különbség a kertünkben termett, vegyszermentes, szezonális zöldség/gyümölcs és egy több ezer km-t megtett, külföldről importált termény között, ami csak látszólag tökéletes, de a testünknek nem nyújt valódi táplálékot, hiszen nincsen benne „élet”. Emellett pedig kulcsfontosságú az idő, a rászánt energia. Tökéletes alapanyagból is csak odafigyeléssel, türelemmel és szeretettel készítve lehet igazán finom, vidéki gyerekkorunk emlékeit idéző ízeket varázsolni.
Mit ajánlanál annak, aki bele szeretne kóstolni az önellátó életmódba?
Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy Magyarországon lényegében bármilyen alapanyagot meg tudunk termelni/elő tudunk állítani, így vétek ezt az adottságot nem kihasználni. Én hiszek abban, hogy mértéktartóan, helyi, szezonális, vegyszermentes alapanyagokat fogyasztva tudjuk megalapozni a hosszú, egészséges, gyógyszermentes életünket. Épp ezért csak bátorítani tudok mindenkit – akinek lehetősége van – arra, hogy próbálja ki a kertészkedést! A lényeg, hogy legyen türelmes, kicsiben kezdje, tapasztalja ki a terményenkénti szükségleteit, és a rendelkezésre álló terület, valamint a kertre jutó szabadideje függvényében tervezze meg a volument!
Mivel várod azt, aki ellátogat egy workshopodra?
A kurzusaim alapvetően kezdőknek szólnak, de a célom a haladó szint elérése, így fokozott figyelmet fordítok a részletekre. Igyekszem az elmúlt 7 évem minden – jó és rossz – tapasztalatát átadni és meggyőzni az olykor bizonytalankodó résztvevőt, hogy ha nekem sikerült, akkor ő is képes rá. A tanfolyamok után is elérhető vagyok, mindig segítek annak, aki igényli.
A workshopokon kiemelt szerep jut a közös ebédnek, ahol a vidéki ember vendégszeretetével, a fent említett minőséggel várom a hozzám érkezőket. Nagyon szeretem figyelni, ki-hogyan ízleli, élvezi az ételt, milyen emlékeket idéz fel benne pl. egy frissen sült, langyos, kovászos kenyér. Rendszerint elhangzó mondat: „Gyerekkoromban ettem ilyen finomat utoljára.” Csak remélni tudom, hogy nem csak nekem felejthetetlen pillanatok ezek!
Mely eddig kapott visszajelzésekre gondolsz vissza a legszívesebben?
A legnagyobb öröm és sikerélmény számomra – a számtalan pozitív visszajelzés, önzetlen ajánlás és a visszajáró résztvevők mellett az, hogy a tanulóim a workshopok után aktívan használják a megszerzett tudást. Beépítik a mindennapjaikba, így egy kicsit úgy érezhetem, ez a kurzus nem csak egy napra szólt, hiszen hozzásegítettem őket és a családjukat egy magasabb minőségű élethez. Emellett kapnak egy új hobbit, ami örömöt, sikerélményt ad számukra. Nekem 1-1 fotó, szívből jövő köszönőüzenet tényleg bearanyozza a napomat!
Milyen jövőbeli terveid vannak?
Ahogy a tudásomat bővítem, úgy a választható kurzusaim témáit is szeretném egyre színesebbé tenni. Jelenleg kovászos kenyér, kalács- és kemencés pizzakészítés, sajtkészítés, torta- és süteménykészítés választható, de gyerekeknek szóló foglalkozásokat és főzőkurzusokat is szeretnék tartani.
Nyitófotó: Fecskefészek Gasztroműhely