A nőknek tradicionálisan nem megszerzett, hanem előírt pozíciójuk van. Nagyanyáinknak nem kellett megkeresni, hogy mik legyenek az életben, úgy születtek, hogy az eleve meghatározott volt egész életünkre nézve. Változás csak akkor állt be ebben a pozícióban, ha valami külsődleges dolog közbelépett – jóságos tündérkeresztanya, vagy a herceg. Az egész életük előírt volt, nem csak hogy nem kellett semmit kivívni, de nem is volt engedélyezve az. Az elbeszélések mindig szerencsevadász férfiakról szóltak, és mára ez csak kevéssé változott. Még ma is nehezen találunk olyan filmet, ahol egy nő van „Úton”.
És mivel arra neveltek bennünket, hogy maradjunk otthon, mert az biztonságos, ezért nem is bízunk abban, hogy megállnánk a helyünket, ha elhagynánk az otthonunkat, és ki akarnánk vívni egy másik pozíciót. A legtöbb nő azt gondolja, hogy a teljesítményért való versengés az elbukást jelenti, ezért saját teljesítményüket a nekik előírt státusszal helyettesítik (valakinek a lánya, felesége, anyja, szerelme vagyok).
Azok a nők, akik sikeressé váltak az életben feladták a várakozást, hogy majdcsak történik velük valami. Újmódon kezdenek versengeni, rájönnek, hogy a versengés – kifejezetten a nőkkel való versengés – elszántságot kelt bennük. A versengésben olyan eredményre törekszenek, amely kielégíti a kihívásokra, változásra, megújulásra, alkotásra és folyamatos fejlődésre vonatkozó igényüket. Ezek a képzett nők fel kellett ismerjék a más nőkkel való versengés valóságát az életükben, és úgy változtatták meg a munkahelyi versengés szabályait, hogy egyszerre tették azokat nyílttá és személyessé.
Azáltal, hogy a versenyben ügyelünk saját személyiségünk fejlődésére, kiterjesztjük a versengés fókuszát az anyagi sikerekről, felismerve, hogy ha semmibe vesszük a versenytársunkat, ezáltal nem fejlődünk. Ezt felismerve a versengés folyamatában legalább annyira érdekeltté válunk, mint a végeredményében. Ez eredményezi azt a hozzáállást, hogy a győzelmet nem mások bukása árán akarjuk kivívni, hanem együtt. Úgy akarunk alkotni, hogy ezzel másokat is alkotásra serkentünk.
Mindez álomnak tűnik a mai gazdasági környezetben, ahol mindannyian elhisszük, hogy a nagy hal meg kell, hogy egye a kis halat, mivel a játszmák a gazdaságban mind zéró összegűek, nincs elég erőforrás mindannyiunk számára.
Fromm szerint a karakterünk (értékeink, hiteink, vágyaink és félelmeink, valamint az ezeken alapuló cselekvéseink) közvetítőként működnek gazdasági rendszerünk és eszményeink között. Ha karakterünk változik, akkor az eszményeink, amik szerint élünk, és a gazdasági feltételek, amelyekben megvalósítjuk az eszményeinket is, megváltoznak. Ha a nők nyíltan kezdenek versengeni egymással, rájönnek, hogy a szűkösség elve (ami zéró összegű játszmákhoz vezet) nem felel meg számukra.
Ahogy a nők fokozatosan arra törekednek, hogy nyíltan és személyesen versengjenek egymással, új női karakter kezd kialakulni. Ez az új karakter egyesíti az önérvényesítést és az emberi kapcsolatok fontosságát. Ehhez a karakterhez nem illeszkedik a szűkösség elve, helyette a bőség elve a megfelelő. Ez nem azt jelenti, hogy megszűnik a szegénység, vagy nem lesz, akinek több, míg másoknak kevesebb jut. Ez csak annyit jelent, hogy képesek leszünk belátni, hogy ami másoknak jó, az nekünk is jó lehet. Belátjuk, hogy ha győzelmünk mások bukását jelenti, az számukra is veszteség. Megtanuljuk, hogy egymás torkának esve versengeni nem a természet rendje, hanem természetellenes elkorcsosulás. Megváltoztatva az eszményeinket, életfeltételeink is megváltoznak.
Ahogy a nők egyre inkább valós hatalomhoz jutnak életük felett, és képesek kitartani amellett, hogy versengésüket személyesként kezeljék, felelősséget vállaljanak a következményekért, mindez félelmet is kelt bennük. Felelősséget vállalni a változásokért a rendszerben azt jelenti, hogy elveszíthetjük munkánkat, vagyonunkat, szerelmünket vagy esélyeinket. De, ahogy azt a férfiak már régóta tudják, a veszély és a veszélyben megnyilvánuló bátorság értelmet adhat az életnek. A nők számára egymással versengeni veszélyes. Felvállalni, és felelősséget vállalni érte bátor dolog. Megváltoztatni a társadalmat – benne magunkat – jelentőségteljes tett.
A vesztesek játéka, a versengés
