Egyetlen szóval össze lehet foglalni mindezeket a női erényeket: állhatatosság. Túl gyakran használjuk ezt az állhatatosságot és béketűrést megküzdési módszerként, hogy beilleszkedjünk egy társadalomba, amely lenéz bennünket. Olyanok ezek az erények, mint az egyedi kézimunka. Sok vele a gond, és keveset lehet érte kapni, mert működik a kizsákmányolás. Azonban amíg nincsenek olyan ideáljaink, amelyek egy alternatív élet képét nyújtják, addig a legtöbb nőnek semmi ötlete nincs, hogy mit kezdjen magával, miután különbözik. Gyakran érezzük azt, hogy megnyerni egy versenyt azt jelenti, hogy inkább férfiassá, mint nőiessé válunk.
Amikor megtagadjuk a saját versengésünket, úgy érezhetjük, hogy intimebb és szorosabb kapcsolatot tudunk kialakítani, de ezzel megtagadjuk saját egyedi életünk realitását is. Összekeverjük az intimitást és az azonosságot, s ez által megtagadjuk a valóság ezerarcúságát és a választás lehetőségét. Ez a veszély benne rejlik a feminista törekvésekben, amennyiben azonosan kezelik a nőket, mint nővéreket. Ha azonban a tudatosság egyet jelent a különbözőségek elfogadásával, akkor megválaszthatjuk, miként is különbözzünk, és miként versenyezzünk egymással.
Negatív versengés
Ha a versengést semlegesnek tekintjük, akkor a versengő nőket megfosztjuk boszorkány megítélésüktől. Megtanulhatjuk, hogyan tegyük versengésünket kapcsolataink részévé. De ehhez a versengés olyan definíciójára van szükség, ami megengedi, hogy az mind az énnek, mind a másiknak szolgálatára legyen. Olyan eszményekre is szükségünk van, amelyek megengedik, hogy kapcsolatban maradjunk, miközben versengünk.
Ki kell találnunk, hogyan tudunk fenntartani egy kielégítően kölcsönös hatalmi- vagy erőegyensúlyt ahhoz, hogy a kapcsolatot is fenntartsuk. A nőknek azonban kevés tapasztalata van erről a kölcsönös hatalomról, mert sohasem tapasztaltak ilyen alapon álló kapcsolatot, még a barátságban sem. Érdekes jelenség, amikor a barátnők egyike látványosan lemond egy vonzó célról a barátnője javára, és ezzel a „ki a jobb barát?” című versenyt próbálja megnyerni. Ezáltal arra használja a barátságukat, hogy hatalomhoz jusson.
Ilyen céllal működik a negatív versengés jelensége, amely állandó hatalmi kiegyensúlyozatlanságot teremt a nők kapcsolatában. Tipikus példája ennek, a „kinek megy rosszabban a sorsa?” című verseny. Ez a verseny gyakori jelenség azokban a társadalmakban, ahol a nőknek csak indirekt hatalma van. Ezáltal épp azoktól szeretnénk vigaszt és megerősítést kapni, akikkel versengünk. Hasonlóak még a „kinek van nagyobb feneke?” és a „kinek boldogtalanabb a házassága?” típusú versengések.
A nők gyakran próbálnak mártírságból hatalmi előnyhöz jutni. Elvállalnak és elvégeznek minden munkát, akár otthon, akár a munkahelyükön, s közben folyton fáradtságról és kihasználtságról panaszkodnak. A női mártíromság különbözik a férfiak munka-alkoholizmusától. Ez utóbbit többnyire anyagi és erkölcsi megbecsülés jutalmazza, amíg a nők mártíromságának egyetlen jutalma a más nők felett aratott győzelem. A női mártírok megállás nélkül dolgoznak, és bár ezt sohasem kérnék, de nyilvánvalóan vágynak a törődésre, segítségre. Az igazi női mártír még vissza is utasítja a felajánlott segítséget, hogy azután panaszkodhasson, mennyire fáradt. Így jut kielégüléshez a negatív versengésben. Ezek a nők sohasem gondolnak önmagukra, mint versengő személyre, ehelyett azt hiszik, hogy segítenek másoknak (főleg más nőknek) azzal, hogy többet dolgoznak, mint ők. Azonban ezzel nyilvánvalóan a „szentségért” versengenek.
A mártír nők környezetében élő személyek, főleg a többi nő napról-napra vesztesnek élik meg magukat, és ahelyett, hogy szimpátiát éreznének a mártír nő iránt, amiért az annyit dolgozik, lelkük mélyén neheztelnek rá. Így a mártír nő végül is vesztessé válik ebben a játszmában. A negatív versengésben oly módon használja valós képességeit, ami az erősségeit gyengéivé, önbecsülését önutálattá változtatja. Amikor negatívan versengünk, ezzel azt fejezzük ki, hogy nem bízunk másokban, mert nem szeretjük önmagunkat.
A megerősítő versengés Olvass még a témában
A latin eredetű versengés (kompetíció) szó jelentése: együtt törekedni, együttes igyekezet. A versengés tehát gyökereit tekintve magában hordozza a kapcsolatot. A mai nők egyre inkább elutasítják azt a nézetet, hogy a versengés hideg és személytelen, amely elválasztja egymástól az embereket. Szükségesnek érzik újragondolni a határokat személyes és személytelen között, ezzel megteremtve a teret, hogy a nők nyíltan és személyesen versenghessenek. Újraértelmezik a harag jelentését is, mert a versengés gyakran láthatóvá teszi az indulatokat. Az ily módon láthatóvá váló dühöt, csakúgy, mint a férfiak, a nők is energiaforrásként használhatják.
A megerősítő versengés, mely növeli az egyén önbecsülését, csak olyan közegben jöhet létre, ahol a versengő felek tisztelik egymást, és törődnek egymással. Egyéb esetben a nyerés nem számít.
A nők azonban hagyományosan olyan közegben nőnek fel, ahol azt tanulják meg, hogy a törődés kizárja a versengést. Csak ha átvizsgáljuk saját anyánkkal való kapcsolatunkat, akkor láthatjuk meg, hogy valójában, amikor gondoskodunk is, versengünk: versengünk az anyánkkal. Az újonnan felnövő generációk lányai már ezt tanulják meg, és rájönnek, hogy az önérvényesítés jó dolog, az önmeghatározás pedig nagyban múlik a versengésen. Bíznunk kell benne, hogy a többi nő, csakúgy, mint mi, törődik saját önmegvalósításával, gondoskodik saját magáról, s ez által képes önmagát megerősítő módon versengeni. Minden nőnek be kell látnia, hogy csak ha önmagunkért élünk, lehet elegendő önbecsülésünk ahhoz, hogy másokat támogassunk.
Versengés a jelentőségért
