Ha valami váratlanul szembe megy ezzel, akkor tényleg bezárják a kaput
Végül este fél kilenc körül elindultunk kifelé, és szembesültünk a ténnyel: a parkoló valóban lakat alá került. Először csak mosolyogtunk, de amikor a portát sem sikerült elérnünk és a további telefonálások is eredménytelenek voltak, lassan átjárta a társaságot a tanácstalanság. Én ezúttal inkább csendben maradtam. Az utóbbi években megtanultam, hogy nem az én feladatom mindig mindent megoldani, vannak helyzetek, amikor nyugodtan hagyhatom, hogy mások kezébe kerüljön a kezdeményezés. Úgyhogy legalább ebben a kérdésben megveregethettem a vállaimat!
Aztán a vezetőnk úgy döntött, felhívja a rendőrséget, akik meglepően kedvesen reagáltak: megnyugtattak minket, hogy nem mi vagyunk az elsők, akik így jártak. Kiderült, hogy az arborétum esti rutinja már nem olyan szigorú, nem járják végig a területet záráskor, hogy szóljanak a látogatóknak, ugyanis sokan szállóvendégként használják a parkolót. A rendőrök végül pár percen belül elérték a biztonsági őrt, aki ígérte, hogy húsz percen belül jön és kienged minket.
