A Közép-Ausztráliába vezető hosszú úton, Adelaide tengerparti síkságától 848 km-re északra haladva rejtélyes homokpiramisok sora jelenik meg az utazó előtt. Körülöttük a táj teljesen kietlen – végtelen, lazacrózsaszínű por, egy-egy elszánt bokorral, amely a forróság ellenére életben próbál maradni.
Ahogy azonban tovább haladunk az országúton, egyre több ilyen rejtélyes építmény bukkan fel. Különös földkupacok, véletlenszerűen elszórtan, mintha rég elfeledett emlékművek lennének. Néha-néha egy-egy fehér cső áll ki a földből az egyik mellett.
Sziklákba vájt házak a föld alatt
Ezek Coober Pedy, az opálbányászat városának első jelei, amely körülbelül 2500 embernek ad otthont. Sok kis hegycsúcsa nem más, mint a több évtizedes bányászatból származó hulladékföld, de egy másik helyi specialitás – a föld alatti élet – bizonyítékai is. Olvass még a témában
A világnak ebben a szegletében a lakosság 60%-a a vasban gazdag homokkőbe és iszapkő sziklába épített házakban lakik. Egyes városrészekben a lakhatás egyetlen jele a kiálló szellőzőaknák és a bejáratok közelében lerakott felesleges föld.
Télen ez a troglodita életmód csupán különcnek tűnhet. Egy nyári napon Coober Pedy – laza fordításban egy ausztrál őslakos kifejezésből azt jelenti, hogy „fehér ember egy lyukban” – nem szorul magyarázatra.
A hőmérséklet rendszeresen eléri az 52 Celsius-fokot, ami olyan forró, hogy a madarak leesnek az égből, és az elektronikai cikkeket hűtőszekrényben kell tárolni.
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
