Fejest ugrani az ismeretlenbe
Van egy ismerősöm, aki évekkel ezelőtt elismert mérnökként, kiemelkedő fizetésért dolgozott egy multi cégnél, légkondicionált irodában, külföldi üzleti utakra ment és látszólag mindene megvolt, hogy boldog legyen. Majd egy hideg téli napon benyitott a főnökéhez, letette az asztalra a lemondását és a következő hónaptól már egy dunai kompon dolgozott.
Sokszor hangsúlyozta korábban, hogy szereti a vizet és a természetet, de azóta a töredékét keresi a korábbi bérének, hajnal háromkor kel, hogy esőben, fagyban, tűző napsütésben irányítsa az autókat a kompra való be és kiálláskor. Semmi felelősség, semmi stressz. És azt mondja, végre boldog.
Az iskolában azt tanuljuk, hogy egy életre való tudást kell összeszednünk a középiskola vagy az egyetem végére. Majd találunk egy (vagy inkább több) nagyszerű munkahelyet, ahol dolgozhatunk és amiből megélünk nyugdíjas korunkig. És ha végre eljön a nyugdíj ideje, végre azt csinálhatjuk majd, amit akarunk. De miért várnánk addig? Miért gondoljuk, hogy nem tehetjük meg egyszerre, hogy azzal foglalkozunk, amit szeretünk és közben jól is élünk belőle? Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Kedd reggel elküldjük a hét legolvasottabb Életmód-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
