Ha látjuk, hogy valaki fizetése elég arra, hogy fedezze a szükségleteit és még egy kicsit több is marad neki, mert csoda helyeket oszt meg a közösségi médiában, rögtön azt feltételezzük, hogy ismerősünk boldogok, sőt: elégedett. Aztán megdöbbenéssel halljuk, hogy egyik napról a másikra ott hagyja a munkahelyét és a biztos megélhetését, hogy valami másba fogjon. Vajon miért teszik ezt sokan?
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Fejest ugrani az ismeretlenbe
Van egy ismerősöm, aki évekkel ezelőtt elismert mérnökként, kiemelkedő fizetésért dolgozott egy multi cégnél, légkondicionált irodában, külföldi üzleti utakra ment és látszólag mindene megvolt, hogy boldog legyen. Majd egy hideg téli napon benyitott a főnökéhez, letette az asztalra a lemondását és a következő hónaptól már egy dunai kompon dolgozott.
Sokszor hangsúlyozta korábban, hogy szereti a vizet és a természetet, de azóta a töredékét keresi a korábbi bérének, hajnal háromkor kel, hogy esőben, fagyban, tűző napsütésben irányítsa az autókat a kompra való be és kiálláskor. Semmi felelősség, semmi stressz. És azt mondja, végre boldog.
Az iskolában azt tanuljuk, hogy egy életre való tudást kell összeszednünk a középiskola vagy az egyetem végére. Majd találunk egy (vagy inkább több) nagyszerű munkahelyet, ahol dolgozhatunk és amiből megélünk nyugdíjas korunkig. És ha végre eljön a nyugdíj ideje, végre azt csinálhatjuk majd, amit akarunk. De miért várnánk addig? Miért gondoljuk, hogy nem tehetjük meg egyszerre, hogy azzal foglalkozunk, amit szeretünk és közben jól is élünk belőle?
Arról nem is beszélve, hogy a mai iskolások jelentős része vélhetően olyan pozícióban fog dolgozni a következő évtizedekben, ami jelenleg még nem is létezik. A mai harmincasok, negyvenesek sem sejtették iskolás korukban, hogy PPC managerek, social media kampányfelelősök, coachok, HR trénerek vagy B2B marketing specialisták lesznek.
Ha te is azok közé tartozol, akik úgy érzik, a munkájuk mellett nincs idejük arra, amit igazán élveznek, akkor sajnos be kell látnod: nem abból élsz, ami a szenvedélyed, amire születtél.
Ahhoz, hogy rájöjj, mi a valódi szenvedélyed, két egyszerű kérdésre kell megtalálni a választ.
