Ha látjuk, hogy valaki fizetése elég arra, hogy fedezze a szükségleteit és még egy kicsit több is marad neki, mert csoda helyeket oszt meg a közösségi médiában, rögtön azt feltételezzük, hogy ismerősünk boldogok, sőt: elégedett. Aztán megdöbbenéssel halljuk, hogy egyik napról a másikra ott hagyja a munkahelyét és a biztos megélhetését, hogy valami másba fogjon. Vajon miért teszik ezt sokan?
Fejest ugrani az ismeretlenbe
Van egy ismerősöm, aki évekkel ezelőtt elismert mérnökként, kiemelkedő fizetésért dolgozott egy multi cégnél, légkondicionált irodában, külföldi üzleti utakra ment és látszólag mindene megvolt, hogy boldog legyen. Majd egy hideg téli napon benyitott a főnökéhez, letette az asztalra a lemondását és a következő hónaptól már egy dunai kompon dolgozott.
Sokszor hangsúlyozta korábban, hogy szereti a vizet és a természetet, de azóta a töredékét keresi a korábbi bérének, hajnal háromkor kel, hogy esőben, fagyban, tűző napsütésben irányítsa az autókat a kompra való be és kiálláskor. Semmi felelősség, semmi stressz. És azt mondja, végre boldog.
Az iskolában azt tanuljuk, hogy egy életre való tudást kell összeszednünk a középiskola vagy az egyetem végére. Majd találunk egy (vagy inkább több) nagyszerű munkahelyet, ahol dolgozhatunk és amiből megélünk nyugdíjas korunkig. És ha végre eljön a nyugdíj ideje, végre azt csinálhatjuk majd, amit akarunk. De miért várnánk addig? Miért gondoljuk, hogy nem tehetjük meg egyszerre, hogy azzal foglalkozunk, amit szeretünk és közben jól is élünk belőle?
Arról nem is beszélve, hogy a mai iskolások jelentős része vélhetően olyan pozícióban fog dolgozni a következő évtizedekben, ami jelenleg még nem is létezik. A mai harmincasok, negyvenesek sem sejtették iskolás korukban, hogy PPC managerek, social media kampányfelelősök, coachok, HR trénerek vagy B2B marketing specialisták lesznek.
Ha te is azok közé tartozol, akik úgy érzik, a munkájuk mellett nincs idejük arra, amit igazán élveznek, akkor sajnos be kell látnod: nem abból élsz, ami a szenvedélyed, amire születtél.
Ahhoz, hogy rájöjj, mi a valódi szenvedélyed, két egyszerű kérdésre kell megtalálni a választ.
Első kérdés: Ha a tiéd lenne a világ minden pénze és ideje, mit csinálnál szívesen?
Egyszerű kérdés, sokan mégsem tudják erre a pontos választ.
Először azt mondják, aludnának egész nap vagy utazgatnának, könyvet olvasnának, a Netflix elé telepednének. De ha jobban belegondolunk ezek a dolgok unalmassá, üressé válhatnak néhány hét után. Így érdemes egy kicsit jobban meggondolni a választ.Második kérdés: Mi tesz boldoggá, mi tölt el mély megelégedéssel?
Mindenkinek van egy belső mozgatórugója. Van, aki a varrásban szeret elmélyedni és csodás ruhadarabok születnek a kezei alatt. Van, aki szeret gyerekekre vigyázni és hálát érez, amikor látja okosodni, ügyesedni a rá bízott gyerekeket. De olyan is van, aki a rá bízott feladatokat szereti teljesíteni, legyen az egy kutatás, lakástakarítás, precíz mérnöki munka vagy biztonságosan elszállítani az embereket A-ból B-be. Sokan az elesettek, hátrányos helyzetűek megsegítésében tapasztalják meg a boldog elégedettséget.
Kivételesen szerencsés az, akinek a szenvedélye a munkája. Feltehetően nem véletlenül alakult így az élete, hanem tudatosan lépegetett a célja felé és végül elérte azt.
Már csak egy kérdése, maradt: te azzal keresed a kenyered, amit igazán szeretsz?