Tudom, hogy tovább kellene lépnem, mégsem merek
Sokkal kényelmesebb és egyszerűbb megoldás a langymelegségben süllyedni, becsukott szemmel. Hiszen ez a komfortzónán belül van: megszokott, kényelmes, és kiszámítható. „Jól elvagyok benne úgy, ahogy vagyok, nincs dolgom” – vagy legalábbis azt hiszed, mert ezért a langymelegért nem kell tenni semmit. Van viszont egy rossz hírem: a fejlődés, az előremenetel, tehát maga az élet a komfortzónán kívül kezdődik. Ébredj fel, ne alkudj meg csak azért, mert félsz akár az egyedülléttől, a változástól, az újtól. Ha szíved mélyén jól tudod, hogy amiben vagy, már (vagy eleve) nem működik, nem hozzád való, akkor azt kommunikáld a párod felé, beszéljétek meg. Billenj el valamilyen irányba a kettőtök kapcsolata, de sose feledd: az élet rólad szól anélkül, hogy ettől önző lennél.
Olyan életet élj, aminek a főszereplője becses tenmagad vagy, ezzel a tiszta önszeretettel pedig sokkal többet is tudsz nyújtani másnak. Minden változtatható, semmi sincs kőbe vésve! A változás sokszor fájdalommal jár, de ne akard megspórolni. Csiszolódsz, letisztulsz, kikristályosodsz általa, hiszen kellő céltudatossággal elindulsz önmagad valódi, őszinte középpontja felé. Ha félsz, gondolj erre: ha becsukódik egy ajtó, kinyílik egy másik.
Jelek, amik arra utalnak, nem vagy jó helyen
Folyton fáradt vagy – egy méltatlan helyzet rengeteg energiavesztéssel jár. Kényelmesen elvagy, de nem vagy boldog – csücsülsz ölbe tett kézzel a komfortzónádban. Lépd át végre a határát, óriási megkönnyebbülés és szabadságérzés lesz: végre tettél valamit azért, hogy megtaláld valódi önmagad! Olvass még a témában
Inkább elfojtasz szavakat, vágyakat, tetteket, csak mert félsz? Merd végre vállalni önmagad! Úgy érzed, toporogsz egy helyben, nincs haladás, fejlődés? A párod ezek szerint nem támogat, vagy te nem hagyod, hogy támogasson. Miért is…? Nyugtalan vagy, levert, titokban még irigy is másokra? Szépíted a saját történeted mások előtt, ragyogó kapcsolat látszatán ügyködsz? Ami kifelé mutatásra szorul, az bizony nagyon nincs jól.
Ébredj fel, merj lépni. Ahogy Chaplin mondta: „Élj! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké, és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.”
