Még hogy nem a ruha teszi az embert. Igenis ordít rólunk a ruhatárunk, de nem csak kiteregeti a titkainkat, hanem akár hazudni is képes a jó cél érdekében.
A lovagló nadrágtól a cicanadrágig
A nők az 1800-as évek közepétől hordanak nadrágot. A kezdetben sokakat megbotránkoztató viseletet sokáig csak lovagláshoz merték felvenni a korabeli hölgyek.
Az Amerikában felerősödő feminista hullámnak is évtizedekig tartó erőfeszítésébe került, hogy elegáns, hétköznapi ruhadarabként elismerje a társadalom a női nadrágot.
Szerencsére ma már több tucat fazon közül választhatunk, mégis tízből kilenc nő a hagyományos, egyenes szabást kedveli az év nagy részében.
Tavasszal és nyáron a sportos hölgyek szívesen váltanak caprira vagy hárem nadrágra. Az A-vonalú nadrág nagy magabiztosságról árulkodik, míg a szűk, cicanadrág szerű darabokat a kevésbé merész, de kísérletező természetű nők is bevállalják, újabban bokavillantós változatban is.
Az Amerikában felerősödő feminista hullámnak is évtizedekig tartó erőfeszítésébe került, hogy elegáns, hétköznapi ruhadarabként elismerje a társadalom a női nadrágot.
Szerencsére ma már több tucat fazon közül választhatunk, mégis tízből kilenc nő a hagyományos, egyenes szabást kedveli az év nagy részében.
Tavasszal és nyáron a sportos hölgyek szívesen váltanak caprira vagy hárem nadrágra. Az A-vonalú nadrág nagy magabiztosságról árulkodik, míg a szűk, cicanadrág szerű darabokat a kevésbé merész, de kísérletező természetű nők is bevállalják, újabban bokavillantós változatban is.