Amikor alszunk, álmodunk is. Jót vagy rosszat, ez ellen nincs mit tenni. Az álmok célja és valódi értelme mindig is érdekelte az embereket. A neurológusok arra kiváncsiak, mit művel az agyunk, miközben álmodunk. Pszichológusok megkülönböztetnek női és férfi álmokat is. Az álmokat valamiféle szimbólumnak tekintő könyvekre is hatalmas az érdeklődés.
VIDEO Nyári horoszkóp: Mit hoznak idén nyáron a csillagok?
Tény, hogy álmaink olyan erős emocionális hatással vannak ránk, hogy reggel felébredve már a részleteire sem emlékszünk, de az álom által kiváltott érzés még órákig, néha akár napokig is bennünk marad. Ez a fajta tudattalan, vizualitásra épülő folyamat éjszakáról éjszakára létrehoz valamit bennünk.
Nem egyszerűen újra átélt emlékek régről, hanem sok esetben új tapasztalatok, váratlan helyzetek és történetek, melyekkel olykor nem is tudunk mit kezdeni. Gondolkodhatunk, hogy mitől jön létre, örülhetünk, ha rég nem látott ismerősök tűnnek fel éjjeli képzeletünkben, félhetünk, ha veszély leselkedik ránk, de irányítani nem tudjuk.
Amíg benne vagyunk, valóságosnak látunk mindent.
Mitől függ, hogy emlékszünk-e az álomra?
A mannheimi Központi Mentálhigiénés Intézet kutatói szerint akinek nagy a fantáziája, erősebb a vizuális képzelőereje az gyakrabban emlékszik vissza az álmaira, mint akinek szegényesebb a fantáziája. Emellett a nyugodt ébredés és segítheti a visszaemlékezést.
Akit az ébresztőóra ugraszt ki az ágyból minden reggel, annak nehezebb visszaidéznie bármit is. Szempont az is, hogy milyen mély érzéseket keltett bennünk az álom. Ha menekülni szerettünk volna vagy épp ellenkezőleg, ha csodálatosan éreztük magunkat az elménk által létrehozott helyzetben, akkor részletesebben emlékszünk. A felidézést segítheti az álomnapló írása. Terápiákon tapasztalható, hogy aki napközben szívesen foglalkozik az álmaival, akár úgy, hogy tudatosan megpróbál visszaemlékezni és leírni a történteket, az idővel egyre több mindenre emlékszik az álmaiból.
Ernest Hartmann pszichiáter és neurológus szerint az álmok segítenek bennünket a mély érzelmek feldolgozásában is. A gyász vagy egy baleset utáni trauma olyan erős hatással lehet ránk, melyeknél már beindul egy önvédelmi mechanizmus: elfelejtjük a baleset szörnyűséges részleteit, nem fogjuk fel, nem tudatosítjuk a helyzet valódi súlyát, mert nem viselnénk el. Az álom folyamatában viszont másként működik az agy, ilyenkor „lazábban” reagálunk a velünk történt dolgokra.