Vannak filmek, amiket az ember mikor fiatal fejjel, kevés tapasztalattal a háta mögött lát, nem biztos, hogy megért – én is jártam így jó néhány filmmel. Aztán peregnek az évek és én is elmúltam 30, történet velem egy s más, ami más megvilágításba helyezte ezeket a történteket.
1/5 A szív hídjai
Francesca halála után két felnőtt gyereke döbbenten szembesül vele, hogy édesanyjuk nem egykori apjuk mellett akar nyugodni a temetőben. A magyarázatra egy régi naplóban bukkanak rá, amelyben anyjuk négy nap és egy mindent elsöprő szerelem történetét írta meg – már családanyaként. A két gyerek próbálja megérteni a történteket, miközben döbbenten olvassák, hogy anyjuk hogyan szeretett bele egy vadidegenbe, míg családja távol volt és milyen nehezen hozta meg végső döntését.
Clint Eastwood 1995-ös filmje, amelyben – szokásához híven – a rendezői mellett színészi szerepet is vállalt, egy csodálatos szerelmi történet. Mikor először láttam, csak annyit gondoltam róla: unalmas. Mikor felnőtt fejjel újranéztem, egész más érzések kavarogtam bennem. Egyrészt, megdöbbentem, hogy Eastwood mennyire csodálatosat tudott alkotni a romantikus műfajban is, másrészt pedig a szívem szakadt meg a történet végkifejlete miatt. Az óriási dilemma miatt, amivel a főszereplőnek, Francescának (Meryl Streep) szembe kellett néznie.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!