Fordulatok
Sokáig mágikusnak számított a kovászolás és a dagasztás. Szokás volt bevetés előtt és után is keresztet rajzolni a kés élével vagy a sütőlapáttal a tésztára valamint a kemence szájára, továbbá kedden, pénteken, Borbála és Luca napkor tilos volt kenyeret sütni. A kenyér készítését, megszegését és fogyasztását szabályozó előírások és tilalmak a kenyér tiszteletét tükrözték.
A malmok fejlődése, az élesztő, majd a kenyér nagyüzemi előállítása sokkal könnyebbé tette a folyamatot, de a kenyér értékéből is jócskán lefaragott. Mindennapi tucatáruvá vált, és ez nem kedvezett hajdani jóhírének, elvesztette szent jellegét.
Európában a kovászos kenyér csak a 18. században lett népeledellé. A habkönnyű, fehér kenyér jó ideig a gazdagok kiváltsága volt, míg a szegények örülhettek, ha egyáltalán sötét kenyeret ehettek. Aztán a XX. sz. végén rájöttek, hogy nem is olyan hasznos a könnyű és tápanyagokban szegény kenyér. Ezután vált népszerűvé és az egészséges táplálkozás egyik szimbólumává a teljes kiőrlésű változata. Ekkor tehát felértékelődött a barna, és a kevésbé tehetősebbeknek már csak a jóval olcsóbb fehérre futotta. Olvass még a témában
