Augusztus 20, az új kenyér ünnepe – A kenyér 5 ezer éves története

Augusztus 20, az új kenyér ünnepe – A kenyér 5 ezer éves története

Címlap / Kikapcsolódás / Szórakozás / Augusztus 20, az új kenyér ünnepe – A kenyér 5 ezer éves története

A kenyér története tele van érdekesebbnél érdekesebb véletlenekkel, próbálkozásokkal, kísérletekkel, míg az összerágott pempőből kifejlődött a ma ismert megszámlálhatatlan formájú és összetételű kelesztett cipó. Volt lapos és kemény, laza és levegős, szent és kárhoztatott, kiváltságos és mindennapi, imádott és megtagadott, fekete és fehér. A lényeg, hogy mindig megmaradt nekünk, és valószínűleg, amíg él ember a földön, lesz, ki emlékezzen rá.

Az őskenyér

Valószínűleg az őskori emberek eleinte az éretlen, még tejes vadgabonaszemeket csipegették ki a kalászból, és egész egyszerűen összerágcsálták. Később aztán már pirítva is fogyasztották. Az érett magokat hosszabb ideig lehetett eltárolni, és magukkal is vihették, amikor útra keltek.

A fáradtságos és időigényes rágást idővel felváltotta azaz egyszerű eljárás, hogy az összetört, szétzúzott gabonaszemeket vízzel keverték, és az így nyert kását némi pihentetés után jóízűen elfogyasztották. Az ősi kenyér szó vélhetően ezt a kását jelentette. 

A bronzkori finomság

A gabonák feldolgozása igen messzire nyúlik vissza, a leletek azt támasztják alá, hogy már meglehetősen korán gondosan hántolták a magokat, majd lapos kövek között elmorzsolták, hogy darát és lisztet készítsenek belőlük. Figyelemreméltó felfedezés volt az is, hogy a gabonafélék őrleményét keverték, majd ebből készült a kása, illetve annak sűrűbb változatából forró kövekre terítve sütötték a lepénykenyeret.

A legmegdöbbentőbb maradvány a balatonmagyaródi ásatás alkalmával került elő. Ez a kezdetleges „szamócatorta” kétharmad rész köleslisztet és egyharmad rész pelyvás búzalisztet tartalmazott, valamint felfedezték benne a tojás és a sertészsír nyomait. 

Haladóbb módszernek számított a kemence ősének tekinthető, füllel ellátott, kőből faragott bujdosó, vagy az agyagból készített sütőharang (cserepulya) használata. Ezeket a nagyméretű búrákat kitámasztották, míg felhevítették alattuk a tüzet, a parazsat elkotorva a felforrósított felületre tették a tésztát, leengedték a harangot, a parazsat kívülről köré rendezték és megsütötték bennük a kenyeret.

Egy kis erjesztés mindent megváltoztatott 

Az ókori Egyiptomból írásos és tárgyi emlékek is fennmaradtak a kenyérkészítéssel kapcsolatban. Állítólag ott született meg a kelesztett kenyér i. e. 3000 körül.

Rendkívüli jelentőségű lehetett annak a megtapasztalása, hogy ha a friss kásához több napos, maradék kását adtak, a tészta felduzzadt, megkelt és azt megsütve lágy, szivacsos sütemény keletkezett. Az már kezdett hasonlítani a ma ismert kenyérhez.

Nem tudni pontosan, hogy ez vajon valóban csupán egy szerencsés véletlen vagy szándékos kísérletezés eredménye volt- e, de valahogy megtörtént. Feltételezem, hogy ez a találmány nem csak a lisztszemcsék helyzetét rendezte át, de nem hagyhatta hidegen az őseinket sem, a kenyérről alkotott hitet pedig alaposan megingatta. Rá kellett jönniük, hogy az előző napról eltett tésztamassza erjedést okoz, és ettől jobb ízű, könnyebben emészthető és tovább eltartható lesz a kenyér, ami már alig emlékeztetett korábbi önmagára. 

Oldalak: 1 2

»

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást