A kenyér története tele van érdekesebbnél érdekesebb véletlenekkel, próbálkozásokkal, kísérletekkel, míg az összerágott pempőből kifejlődött a ma ismert megszámlálhatatlan formájú és összetételű kelesztett cipó. Volt lapos és kemény, laza és levegős, szent és kárhoztatott, kiváltságos és mindennapi, imádott és megtagadott, fekete és fehér. A lényeg, hogy mindig megmaradt nekünk, és valószínűleg, amíg él ember a földön, lesz, ki emlékezzen rá.
Az őskenyér
Valószínűleg az őskori emberek eleinte az éretlen, még tejes vadgabonaszemeket csipegették ki a kalászból, és egész egyszerűen összerágcsálták. Később aztán már pirítva is fogyasztották. Az érett magokat hosszabb ideig lehetett eltárolni, és magukkal is vihették, amikor útra keltek.
A fáradtságos és időigényes rágást idővel felváltotta azaz egyszerű eljárás, hogy az összetört, szétzúzott gabonaszemeket vízzel keverték, és az így nyert kását némi pihentetés után jóízűen elfogyasztották. Az ősi kenyér szó vélhetően ezt a kását jelentette. Olvass még a témában
Teszt: Melyik híres történelmi hősnő lennél a személyiséged alapján?
„Megemelem a boltban a mérleg sarkát, hogy kevesebbet fizessek a zöldségért” – Piti spórolási trükkök, amiket szégyellsz bevallani
Az oxfordi évem: a film, ami megtanított értékelni a hétköznapi örömöket
Bakancslistás kerti partik: 10+1 tematikus ötlet, amit imádni fogsz
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Péntek reggel elküldjük a hét legolvasottabb Kikapcsolódás-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
