A gyereknevelés az egyik legszebb és legnehezebb feladat az életben. Valamennyire mindenkiben él egy kép arról, hogy milyen szülő is szeretne majd lenni-ami persze sosem jön össze teljes mértékben. Nincs olyan ember, aki ne hibázna ezen a téren, ami nem is feltétlenül baj, ugyanis ezekből mind a szülő, mind a gyerek tanul. De mi van akkor, ha valaki annyira igyekszik, hogy átfordul a „túl jó” szülő kategóriába?
Kik azok a „túl jó” szülők?
Ezt a kifejezést már a pszichológia is egyre többször használja, mivel nem ritkán találkoznak a szakemberek ilyen esetekkel. A lényeg az, hogy a szülők merev szabályokat tartanak fönn a gyereknevelésben. Pontosan úgy tesznek mindent, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. És mivel a nagy akarásnak nyögés a vége, természetesen elkerülhetetlen, hogy hiba csússzon a rendszerbe. A túl jó szülőknek két típusát különböztetjük meg: az egyik szigorú, a másik az engedékeny fajta, de a többségben az előbbi csoportba tartozók vannak. Mivel a végletek emberei, az arany középutat nem képesek megtalálni.
A túl szigorú szülők azt az elvet követik, hogy meg kell védeniük csemetéjüket minden bajtól. Ezzel önmagában persze nem is lenne semmi probléma, a baj csak az, hogy ha ez kóros méreteket ölt, akkor a gyerek önbizalomhiányossá és magatehetetlenné válik. Mivel a széltől is óvják őt, nem tanul a hibáiból- mivel nincsenek. Nincs egyetlen vad, átmulatott éjszaka, rossz osztályzat a nem tanulás miatt, rossz párkapcsolat, stb. Pedig az ember ezek miatt fejlődik, ugyanis sokszor a csalódások jobban formálnak, mint a sikerek.
Amennyiben a szülő mindent elintéz a gyerek helyett, akkor a felnőtt korában nem fog tudni boldogulni, mivel azelőtt nem volt bizonyos dolgokra rákényszerítve. Sokan ekkor azzal védekeznek, hogy mindezt a gyerkőc miatt teszik, pedig a valódi ok az, hogy ezzel a saját bizonytalanságukat akarják csillapítani. Nem bíznak magukban, hogy szigorú szabályok nélkül is egy életrevaló gyereket tudnának nevelni, aki szereti és segíti őket.
Bármennyire is nehéz végignézni egy szülőnek szemük fénye csalódásait, bukásait, kudarcait, néha hagyni kell, hogy a maga feje után menjen, hogy megtapasztalja az élet sötétebb oldalát is. Való igaz, csak jót akarunk, de olykor abból is megárt a sok.
Elég jó szülőnek lenni
Hogy hogyan lehetünk elég jó szülők? Maga a válasz egyszerű, viszont a kivitelezése és a megvalósítása már hatalmas lelki munka és erőfeszítés. Első sorban nem szabad a gyereket túlóvni, túlfélteni, másodsorban pedig ott kell lenni mögötte és vigyázni rá. Hogy mégis hol a határ?
Röviden megfogalmazva ott, ahol igaz, segítjük őt, viszont tudjuk és érezzük, hogy mikor kell kicsit eltávolodni tőle, hogy maga tapasztalja meg tettei következményeit. A legnehezebb ebben az, hogy ekkor háttérbe kell szorítanunk saját bizonytalanságunkat és önzésünket, és messziről nézni a történéseket. Bármennyire is nehéz elfogadnunk, de olykor magunk miatt fogjuk rövid pórázra a gyereket, nehogy mi sérüljünk, mert egy-egy pofon gyakran nekünk jobban fáj, mint magának az érintettnek.