Akarjuk vagy sem, minden egyes nap a külsejükről ítéljük meg az embereket elsőre: arról, hogyan néznek ki, mennyire ápoltak, milyenek az arcvonásaik és az arckifejezéseik. Egy friss tanulmány szerint az is sokat nyom a latban, hogy az illető hogyan öltözött fel – méghozzá nem is feltétlenül olyan dolgokban, amikben első látásra kellene ítélnünk.
Az, hogy egy idegen nem tiszta lappal indul nálunk, hanem a külseje, a vonásai alapján megítéljük, természetes és ösztönös dolog, még akkor is, ha általában nem feltétlenül helytállóak ezek az előítéleteink. Egy babaarcú embert általában sokkal naivabbnak, kedvesebbnek gondolunk, míg jellemző, hogy az attraktív embereket kompetensnek, okosnak, rátermettnek hisszük. A boldog embereket dominánsnak és társasági embernek látjuk, a szomorú vagy mérges embereket pedig zárkózottnak, kevésbé szociálisnak és dominánsnak. Ez természetes, mindenkire hat az első benyomás, akkor is, ha igyekszünk ezeken túllépni – a lényeg csak az, hogy az első benyomást meg tudjuk változtatni magunkban.
Szakértők most kimutatták, hogy a ruházat is befolyásolja azt, hogy mit gondolunk valakiről, még akkor is, ha kifejezetten elmondják nekünk, hogy ne ez alapján döntsünk – írja a Psychology Today cikkében.
A Nature Human Behavior tudományos folyóiratban megjelent, a Princeton és New York Egyetem közös kutatása azt mutatta ki, hogy a gazdasági státusz is befolyásolja azt, hogyan vélekedünk valakiről, ez a státusz pedig gyakran a ruházatban nyilvánul meg.
A kutatók összesen kilenc kutatást végeztek, amelyekben az embereknek arcokat kellett osztályozniuk, ezekhez az arcokhoz pedig drága vagy olcsó felsőruházatot társítottak. A párosítás teljesen véletlenszerű volt, nem tükrözte az emberek valódi gazdasági státuszát. A résztvevőknek a képeken szereplők kompetenciáját kellett véleményezniük, és szinte minden esetben a drágább öltözetet viselőket gondolták kompetensebbnek az emberek. Ez még akkor is így volt, amikor a kutatók felhívták a résztvevők figyelmét arra, hogy ne a ruházat alapján formáljanak véleményt.
A kutatásokban olyan módosító faktorokat is alkalmaztak, mint a hosszabb expozíció (így világosabb kép), vagy az előbb említett felhívás, hogy a résztvevők csak az emberek arcát, és ne a ruházatát vizsgálják. Még így is 83 százalékban a drága ruhákat viselőket mondták kompetensebbnek az alanyok. Egy kutatásban a résztvevőknek két arcot kellett összehasonlítaniuk, először ruházat megjelölése nélkül, majd kétfajta ruházattal. Az alanyok még akkor is a drágább ruházatút választották kompetensebbnek, ha korábban, ruha nélkül nem így döntöttek.
Ebben a kutatásban is nagyjából 70 százalék volt az az arány, amikor a magasabb gazdasági státuszú emberre gondolták azt, hogy kompetens.
Az eredmények azt mutatják, hogy a szocioökonómiai státusz tényleg nagyon sokat számít abban, hogy hogyan ítélünk meg valakit: aki eleve gazdagabbnak tűnik, arról feltételezzük, hogy jobb is a munkájában, hiába élünk abban a korban, hogy gyakorlatilag a garázsból is lehet milliomos bárki. Ezek az előítéletek egyéként ösztönösek, és komoly problémákat okozhatnak például a munkaerőpiacon. Azzal azonban nincs alapvetően baj, ha előítéleteink vannak, egészen addig, amíg túl tudunk rajtuk lépni, és az első benyomás után esélyt adunk valakinek, hogy megváltoztassa őket. Az előítéletesség evolúciós örökség, ami egy darabig még biztosan nem fog kikopni a társadalomból – tenni azonban lehet azellen, hogy ne ez alapján döntsünk bármilyen helyzetben.