Mi az a toxikus viselkedés, amit mégis bátorítunk?

A kutyák – vagy bármilyen más állat – nem-nevelése. „Cirmike szétkaparta a ruhád, hát bocsi, de nézd milyen cuki! Blöki szétrágta a cipőd, de nem direkt volt! Fifike megharapott? Sajnos ezt szokta, ne haragudj, de nézd milyen kis aranyos.” Amikor a gazdi egyáltalán nem tudja fegyelmezni az állatát, mindenkire káros és veszélyes, még magára az állatra is.

Újgazdag főnökömék egy kiscsikót vettek a lányuknak úgy, hogy a családban senki nem ért a lovakhoz és imádták, amikor az állat felágaskodott és „megölelte” a gyereket. Nos, az állat ma már több mázsa és mivel nem foglalkoztak vele, nem érti, miért veszélyes, hogy rámászna mindenkire. Azóta egyedül él a ház melletti mezőn, vad és meg sem lehet közelíteni. Szigorúbban kellene venni a felelősségteljes állattartás fogalmát.

„Peti nem jön ebédelni, mert még befejez egy kimutatást.” Te mikor végeztél? Este 8? Én még 9-kor is itt voltam, haha!” „Bejöttem betegen is!” „Hétvégén megválaszoltam pár e-mailt, te is dolgozhatnál előre egy kicsit…” A cég nem az otthonunk, a munkaadónk nem a barátunk: csak annyival tartozunk neki, amennyi a kötelességünk és amiért megfizet, semmi többel. Ha valaki azzal dicsekszik, hogy mennyit dolgozott (másnak), képtelen vagyok elismerni és gratulálni neki, csak a szemem forgatom. Nem érdemelsz kitüntetést, amiért túlhajszolod magad.