Egy friss, nagyszabású genetikai kutatás – több mint 2700 kutya és farkas genomjának elemzésével – olyan eredményt hozott, ami még a szakembereket is meglepte.
Szinte minden modern kutyában ott él egy kicsi, de mérhető farkas
Sokáig úgy hitték a kutatók, hogy a kutyákban levő, farkas-DNS „maradványok” a kutya háziasításának hajnalából, kb. 20 000 évvel ezelőttről maradtak fenn. A mostani kutatásból (A legacy of genetic entanglement with wolves shapes modern dogs) azonban teljesen más következtetéseket vonhatunk le:
Kiderült, hogy a legtöbb kutyafajtában található farkas-lenyomat átlagosan mindössze 900 generációval ezelőtti keveredésből származik. Ez nagyjából 2600 év – vagyis jóval későbbi, mint maga a háziasítás folyamata.
Mit jelent mindez? Nem azt, hogy a korábbi leletek tévesek voltak, hanem azt, hogy bár a kutya és a farkas genetikailag régen szétvált egymástól, de kompatibilitásuk miatt időről időre megtörtént a visszakereszteződésük. Olvass még a témában
A kutatók a vizsgált fajták közül legalább 264-ben találtak farkas eredetű DNS-t, aminek mértéke általában 0-5% között mozgott. Persze akadtak szélsőséges példák is: volt olyan modern fajta, amelynek genomjában 40%-nyi farkas lapult.
