A farkaskutyák az élen járnak – de nem csak ők
Valószínűleg nem fogsz leesni a székről a meglepettségtől: a csehszlovák farkaskutya és a saarloosi farkaskutya állt a lista élén. Mindkét fajtát a 20. században direkt keresztezéssel hozták létre, így az ő esetükben a magas farkas-arány magától értetődő volt. Az már némileg izgalmasabb, hogy a nagytestű munkakutyák szintén gyakran hordoznak többet ebből az örökségből: a szánhúzók, a vadászatra tenyésztett fajták vagy egyes ázsiai juhászkutyák szintén magasabb értékeket mutattak.
A meglepetés inkább akkor jön, amikor a kivételeket nézzük
Vannak hatalmas, tekintélyt parancsoló, ismert fajták, mint amilyen például a bernáthegyi vagy a bullmasztiff – bármennyire meglepő, bennük a mostani kutatás szerint gyakorlatilag nincs kimutatható farkas DNS.
A skála másik oldalán pedig ott bújnak azok a törpe termetű kedvencek, amelyekről azt feltételeznénk, hogy nyomokban sem hordozzák a farkas nyomát, de kiderült: téves a hozzáállásunk. A csivava genomjának pl. 0,2%-a vezethető vissza farkasokra. Olvass még a témában
A cikk folytatódik, lapozz!
A legjobb cikkek, horoszkópok és tesztek – egyenesen a postaládádba, ingyen.
