A láthatatlan kapcsolódások tere
A családállítás számomra nemcsak a szerepekről szól, hanem arról is, kikkel ülök egy térben. Megfigyeltem, hogy mindig kialakulnak finom szálak a résztvevők között – mintha nem véletlenül gyűltünk volna össze, mintha egy láthatatlan fonál vezetett volna minket a térbe.
Emlékszem egy lányra, aki kutyákkal foglalkozik, a mozgásukat rehabilitálja. Az egyik alkalommal, amikor találkoztunk, teljesen összetörve érkeztem, mert éppen akkor vakult meg a kutyám, váratlanul, egyik napról a másikra. Megnyugtató volt a jelenléte és a támogatása. Amikor második alkalommal találkoztunk, a barátnőm is jött velem és éppen ő volt romokban – néhány napja veszítette el tragikus körülmények között a kutyáját.
Ez csak egy példa a sok közül, tudnék még rengeteget mondani. Minden egyes alkalommal, gyakran már a nyitókörnél vannak óriási felismerések és sejtések, kivel miért dolgozunk ma együtt. Olvass még a témában
