Ha megnézed egy élelmiszer csomagolását (leszámítva, ha bioboltban vásároltad), az összetevőket böngészve jó eséllyel találsz közöttük legalább egy – de inkább több – E-számot. Ha tudni szeretnéd, melyik mit is jelent, jó helyen jársz! Jelen cikkünkkel az E-számok világában szeretnénk útbaigazítást adni.
A csomagoláson sorakozó E-betűk és azt azokat követő számok legtöbbször elrettentően hatnak, ugyanakkor nem árt tisztában lenni a jelentésükkel, hiszen például a C-vitaminnak is megvan a maga E-száma (E300).
Az E-számokat a hatvanas években alkották meg az Európai Unióban – erre utal az E betű – azzal a céllal, hogy az élelmiszeradalékokat egyértelműen be lehessen azonosítani, elkerülendő az esetleges félreértéseket a termékek összetevőinek fordításából adódóan. Az E-számok alkalmazása tehát az adalékanyagok európai, egységes jelölési módja. Ez az egységesítés tette lehetővé, hogy minél több adat gyűljön össze az adalékanyagokról, és amennyiben valamelyik veszélyesnek bizonyul, kikerüljön az engedélyezettek köréből.
Az adalékanyagok osztályozása a következőképpen alakul:
E100-181: Színezékek
Ide sorolhatók azok az anyagok, amelyeknek az élelmiszerek a végleges színüket köszönhetik. Például a sonka a színezéktől lesz világos rózsaszín, vagy az olcsóbb, koncentrátumból készült narancslé élénk narancssárga. Egyes vélemények szerint a színezékek bizonyos típusai allergizálhatnak, vagy akár rákkeltőek is lehetnek – főképp az azofestékeket tartják ártalmasnak.
E200–297: Tartósítószerek, antioxidánsok, savasság szabályozók
A tartósítószerek részletes listáját érdemes végigböngészni, ugyanis vannak olyan anyagok, amelyeket már nem engedélyeznek. Ilyen például a 284-es Bórax. A tartósítószereket okolják bizonyos bőrproblémák kialakulásáért, de rákkeltő hatásuk is felmerült már.
E300–386: Antioxidánsok, ízmódosítók, savanyúságot szabályzó anyagok
Ebbe a csoportba tartozik többek között a már említett C-vitamin, más nevén aszkorbinsav (E300) vagy a citromsav (E330) – utóbbival leginkább az üdítőitalok összetevői között találkozhatsz.
E400–495: Emulgeátorok, stabilizátorok, sűrítők és zselésítők
A csoport első fele természetes szénhidrátokat, poliszacharidokat tartalmaz (E400-E418, E425 és E440), melyek többsége növényi eredetű. Ebbe a csoportba tartoznak még a zsír- és viaszszerű anyagok (E442-E445, E470-E495), melyeket főleg emulgáló anyagként alkalmaznak, valamint az E430-E436 közötti poliglikolok, melyek a természetben egyáltalán nem fordulnak elő. Végül ide sorolható az állati eredetű és fehérje típusú anyag, a zselatin is (E441).
E500-585: Savanyúságot szabályzó anyagok és csomósodást gátló anyagok
Nem árt tudni, hogy a csoport csontfoszfát (E542) nevű tagja nem engedélyezett, az alumíniumtartalmú élelmiszer-adalékanyagokat (E520-523 és E541) pedig az Alzheimer-kórral hozzák összefüggésbe, noha ez a feltételezés nem bizonyított.
E600-671: Ízfokozók
A hírhedt ízfokozók közül a glutaminsavat (E620) és a glutamátokat (E621-625) az úgynevezett „kínai étterem-szindróma“ kialakulásával hozzák összefüggésbe. Akik nagy mennyiségben fogyasztanak ilyen adalékanyagokat tartalmazó ételeket, fejfájásra, végtagfájdalmakra, nyaki zsibbadásra és rosszullétre panaszkodhatnak. Ám a feltételezés, hogy ezeket a tüneteket csupán a glutamát okozza, nem nyert bizonyítást, ahogyan az idegrendszert károsító hatása sem.
E900-999: Édesítőszerek, vegyes adalékok, egyéb anyagok
Egyebek mellett ebbe a csoportba tartoznak az olyan mesterséges édesítőszerek, mint az aszpartám (E951) vagy a szacharin (E954) – előbbit összefüggésbe szokták hozni szédüléses, fejfájásos tünetekkel, míg utóbbit esetleges rákkeltő hatása miatt javasolják elkerülni.
Néhány rövidítés: ÁE, LAR, LGM
A tudatos vásárlás és fogyasztás jegyében az E-számok mellet van néhány, az élelmiszerek csomagolásán felbukkanó rövidítés, mellyel szintén nem árt tisztában lenni. Ezek a következők: ÁE: állati eredetű, LAR: lehetséges allergiás reakció és LGM: lehet genetikailag módosított.
Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!