A csomagoláson sorakozó E-betűk és azt azokat követő számok legtöbbször elrettentően hatnak, ugyanakkor nem árt tisztában lenni a jelentésükkel, hiszen például a C-vitaminnak is megvan a maga E-száma (E300).
Az E-számokat a hatvanas években alkották meg az Európai Unióban – erre utal az E betű – azzal a céllal, hogy az élelmiszeradalékokat egyértelműen be lehessen azonosítani, elkerülendő az esetleges félreértéseket a termékek összetevőinek fordításából adódóan. Az E-számok alkalmazása tehát az adalékanyagok európai, egységes jelölési módja. Ez az egységesítés tette lehetővé, hogy minél több adat gyűljön össze az adalékanyagokról, és amennyiben valamelyik veszélyesnek bizonyul, kikerüljön az engedélyezettek köréből.
Az adalékanyagok osztályozása a következőképpen alakul: Olvass még a témában
E100-181: Színezékek
Ide sorolhatók azok az anyagok, amelyeknek az élelmiszerek a végleges színüket köszönhetik. Például a sonka a színezéktől lesz világos rózsaszín, vagy az olcsóbb, koncentrátumból készült narancslé élénk narancssárga. Egyes vélemények szerint a színezékek bizonyos típusai allergizálhatnak, vagy akár rákkeltőek is lehetnek – főképp az azofestékeket tartják ártalmasnak.
