Jó az, hogy egész nap görnyedünk a monitor előtt, és ha hazaérünk, akkor is egyből a távirányító után nyúlunk? Te voltál már úgy, hogy csak ültél a TV előtt és kapcsolgattál ide-oda, de semmi értelmeset nem találtál? Ha igen, akkor görgess lejjebb és olvasd el ezt a cikket!
Míg az 50-es, 60-as években luxusnak számított, ha valakinek volt televíziója (pláne, ha az még színes is volt), ma már szinte minden családban megtalálható. Sőt! Van, ahol nem is egy, hanem rögtön kettő vagy még több. Egy a nappaliba, egy a gyerekszobába, egy a konyhába, vagy akár még a fürdőbe is. Úgy fest, társadalmunk egyre inkább a „képernyő foglya”. Az emberek, ahogy hazaérnek a munkából, kikapcsolódásként egyből lerogynak a fotelbe és válogatás nélkül nézik a műsorokat. Hagyják, hogy minden mocsok átjárja az elméjüket. Persze tisztelet a kivételnek, mert vannak még ma is remek műsorok, de sajnos ezeknek a száma egyre jobban csökken.
Kép forrása: truththeory.com
Nagyszüleink korában hétfőnként még adásszünet is volt, ma már több száz csatorna közül válogathatunk. Pedig, szerintem, nem volt az olyan rossz, hogy hét elején a családok szinte rá voltak „kényszerítve” arra, hogy beszélgessenek. Nem is tudom, hány olyan család lehet még, ahol anya, apa és a gyerekek az asztal köré gyűlnek, együtt vacsoráznak, és mindenki elmondja, milyen napja volt. Ma már van, hogy csak bedobjuk a mikróba a gyorsfagyasztott lasagne-t és a képernyő előtt síri csendben étkezünk. Félre értés ne essék, nem azt mondom, hogy a mai világunkban minden rossz és a médiának is csak káros hatásai vannak, de havégigpörgetem egy átlagos hétköznap a csatornákat, néha siralmas, amit látni lehet. Pár éve még a Legyen Ön is Milliomos vagy a Szerencsekerék ment, ma már no name emberek balhézását lehet nézni, ráadásul főműsoridőben. Miért van az, hogy ha este fél nyolc körül bekapcsolom a tévét, kizárólag veszekedést, kiabálást lehet hallani, és még azt sem a legkimagaslóbb színészi alakítással? A nézhető műsorok pedig valahogy mindig túl későn kezdődnek, jó sok reklámmal szétszaggatva. Persze abban a dalszövegben is van igazság, hogy ne jöjjön ránk „az elvonási tünet, ha két film között van öt perc szünet.”
A régiek elmúltak. És ez nem is baj, így van rendjén, csak válogassuk meg, hogy mit engedünk be az otthonunkba. Gondoljuk át, biztosan jó-e az, ha gyermekeink valóságshow-kon nőnek fel, ahelyett, hogy beszélgetnénk velük. Használjuk ki a technika vívmányait és fordítsuk pozitív oldalára azt, hogy ilyen gyorsan fejlődik a világunk! Ma már könnyen el lehet érni külföldi csatornákat is, amikből mi és gyermekeink is szinte erőfeszítés nélkül tanulhatunk meg egy másik nyelvet, kultúrát.