Nem mondom, a lányom tett már fel olyan kérdéseket – Hol van a kígyónak a nyaka? Miért kék a zsiráf nyelve? Honnan tudjuk, hogy az űr végtelen, és nem csak nem értünk még a végére? – amikre egyetlen szülői szakkönyv elolvasása sem készíthetett volna fel.
Vannak azonban a mókás kérdéseknél sokkal súlyosabb témák is, aminek az átbeszélésére tudatosan készültem, mert biztos voltam benne, hogy amit ezekről mondok, egy életre meghatározhatják a lányom önmagához való viszonyát. Ezek például a testsúly, a bőrápolás és a párkapcsolatok témáját.
Mindhárom olyan sűrű, érzékeny téma, amelyhez a társadalom általában erős elvárásokat, ítéleteket és szégyenalapú üzeneteket társít. Pontosan ezért gondolom azt, hogy ha én nem beszélek róla a lányommal tudatosan, egészségről és önértékelésről szóló keretben, akkor majd valaki más fog – és nem biztos, hogy úgy, ahogyan neki jó lenne. Olvass még a témában
Számomra az első és legfontosabb alapelv: sem a testsúly, sem a bőr, sem a párkapcsolatok kérdése nem lehet szégyenről vagy megfelelési kényszerről szóló téma.
A szégyen ugyanis nem motivál egészséges változásra – csak bűntudatra, szorongásra és elfojtásra.
A célom az, hogy a lányom olyan kapcsolatot alakítson ki a testével, amelyben érzi: ez a test az övé, és ő felel érte. Nem azért tornázunk, eszünk zöldséget vagy mosunk arcot, mert „kell”, vagy mert „muszáj megfelelni”, hanem azért, mert a testünk egész életünkön át a társunk. Megérdemli, hogy vigyázzunk rá, és mi is megérdemeljük, hogy jól érezzük magunkat benne.
A testsúlyról
A testsúly kapcsán például soha nem „hízásról” vagy „fogyásról” beszélek neki. Inkább arról, hogy mennyire erős, hogy mennyi energiája van, hogy milyen ügyesen tud futni, ugrani vagy biciklizni. A hangsúlyt mindig a test teljesítményére, működésére és egészségére helyezem – nem a méretére.
Ha pedig valamelyik iskolatársa megjegyzést tesz valakinek a külsejére, megbeszéljük, hogy mások teste nem minősítés tárgya, és a világ természetes része, hogy az embereknek különböző formái, méretei vannak, és mindenki más, de senki sem jobb vagy rosszabb.
A bőrápolásról
A bőrápolásról sem úgy beszélünk, mint egy örök csatáról „tökéletes” bőrért. Amikor esténként lemosom a sminkem vagy elvégzem a bőrápolási rutinom, miközben a lányom körülöttem sertepertél a fürdőszobában, megbeszéljük, hogy a bőrápolásnak nem az a célja, hogy soha ne legyen egy pattanásunk se, vagy ne jelenjenek meg a ráncok, hiszen mindkettő természetes, és ennél fogva elkerülhetetlen is.
Azért gondoskodom a bőrömről, mert szeretem, mert a részem, és mert szeretnék megadni neki mindent, amire szüksége van. Amikor bátorítom arra, hogy használjon fürdés után hidratáló krémet, vagy megmutatom, hogyan kell lemosni az arcát egy hosszú nap után, mindig elmondom: ezt nem azért csináljuk, hogy másoknak tetszünk, hanem azért, mert a bőrünk ettől érzi jól magát.
Az ápolás nem esztétikai projekt, hanem gondoskodás. És nem baj, ha a bőre néha fáradt, piros vagy pattanásos – ez nem kudarc, hanem az élet része.
A párkapcsolatról
Azt hiszem, az önképünk témájához elengedhetetlenül kötődik a párkapcsolatok kérdése is. Hiszen adja magát a kérdés: vajon elég, hogy magunknak tetszünk, vagy másoknak is akarunk tetszeni?
A vágy az általunk vonzónak talált ember figyelmére természetes, de igyekszem elültetni a lányom fejében a gondolatot, hogy egy párkapcsolatban a legfontosabb az, hogyan bánunk másokkal, hogyan bánnak velünk, és hogyan érezzük magunkat a kapcsolatban.
Vagyis, hogy egy kapcsolatban nem az számít, hogyan nézel ki, vagy a másik hogyan néz ki, hanem hogyan érzed magad. A tisztelet, az őszinteség, az együttérzés sokkal fontosabb alapok, mint bármilyen „romantikus ideál”. Szeretném, ha a lányom tudná: egy kapcsolat akkor egészséges, ha teret ad, nem pedig szűkít; ha támogat, nem pedig kritizál; ha épít, nem pedig szégyenít.
Ezekben a beszélgetésekben mindig az vezet, hogy a lányom ne külső elvárásoknak próbáljon megfelelni, hanem a saját belső mércéjének. Hogy akkor is szeresse a testét, amikor épp nem a legjobb formáját hozza. Hogy ne akarjon minden pattanást eltüntetni pusztán azért, mert a magazinok címlapján nem szokott lenni. Hogy ne higgye el, hogy egy kapcsolatban majd a külsejével kell bizonyítania bármit is.
A célom egyszerű: a testével való kapcsolata ne szégyenen, hanem elfogadáson és szereteten alapuljon. Hogy tudja, a teste nem projekt, nem vita téma, nem is visszajelzés a teljesítményéről – hanem az élete színtere. Hiszek benne, hogy ha megtanulja ezt tisztelettel és elfogadással kezelni, akkor az egész életére stabil, egészséges alapokkal indul.
