Egy nő életében az egyik legcsodálatosabb időszak a babavárás, amit most erősen beárnyékol a koronavírus járvány. A baráti körömben van egy kismama, aki már amiatt is sokat sírt, hogy évek óta tervezgetett esküvőjét nem tarthatta meg – illetve megtartotta, két tanúval, templomi szertartás, vendégek és buli nélkül – de az, hogy a babavárás is stresszes, még jobban megviseli. Az esküvő mellett még a babaváró buliját várta nagyon, amit végül virtuálisan tartottunk meg és ugyan a körülményekhez képest jól sikerült, azért nem volt az igazi.
Az esküvő és a babaváró buli elmaradása viszont eltörpül amellett, ami még vár rá, nevezetesen az, hogy akkor fog szülni, amikorra hazánkban a járvány tetőzését prognosztizálják. Ez a tudat egy kismamának a terhesség várakozással teli, nyugodt heteit rémálommá változtatja. Senki nem akar ilyenkor kórházba kerülni, mikor a túlterhelt intézmények tele vannak fáradt dolgozókkal és köhögő beteggel, de annak, aki hamarosan szülni fog, nincs más választása.
Már a terhesgondozás rendje sem megszokott: a kismamákat arra kérik, hogy lehetőleg egyedül érkezzenek a vizsgálatokra – az apa a helyzetre való tekintettel nem lehet jelen az ellátás alatt – és ügyelnek arra, hogy a váróban a nők egymástól kellő távolságra üljenek. A kilincseket, bútorokat fokozott figyelemmel fertőtlenítik és a védőnők távkonzultáció révén tartják a kapcsolatot a páciensekkel. Olvass még a témában
[email protected]/depositphotos.com
