Tényleg így van?
Egy brazil kutatócsoport kíváncsi volt, hogy milyen összefüggés mutatható ki az állathalmozás és a mentális betegségek között, és láss csodát: mind a nők, mind a férfiak érintettek a problémában, de a vizsgált, állatokat (és főleg macskákat) szenvedélyesen gyűjtő alanyok háromnegyede nő volt. 2013 óta a súlyos mértékű macskahalmozás például mentális betegségnek számít – azért megnyugodhatsz, nem kell kivizsgáltatnod magad csak azért, mert szereted a cicákat, de ha ellenállhatatlan vágyat érzel arra, hogy 50 dorombőr várjon, ha hazaérsz, azért ellátogathatsz egy terapeutához.
Valójában ez az egész macskás nő sztereotípia is jó valamire, mégpedig arra biztosan, hogy mintapéldájául szolgáljon a nőket érintő mindennapos percepcióknak. Szőke nő, elégedetlen háziasszony, őrült zaklató, kislányos csaj, elérhetetlen karrierista, férfias zsarnok és még sorolhatnánk… Ha jobban belegondolsz, “őrült macskás csajnak” lenni valójában egészen jó: a cica független, kiismerhetetlen, bonyolult, vonzó és gyönyörű állat. Pont, mint mi, huszadik századi nők!
Kép forrása: mne_len/depositphotos.com Olvass még a témában
