Bár a filmekben és sorozatokban elsütött bolond karakterek mindig idős hölgyek, ha a fiatalabb macskarajongókra gondolunk, azonnal egy szexhiányos, magányos, pasizni képtelen szingli csaj jut eszünkbe a maga 5-6 cicájával – ez a berögződés annyira általános, hogy az Amazonon már simán lehet kapni Crazy Cat Lady-akciófigurát. Bye-bye Barbie, átvette a szőke nős poénok helyét a macskás csaj-legenda!
Ahhoz, hogy megértsük és felfedjük a sztereotípiát, vissza kell mennünk egy kicsit az időben, mégpedig a középkorba, ahol a fogalom megszületett. Valahol, még a boszorkányok időszaka előtt nem igazán kedvelték a macskákat a nyugati világban – eretneki lénynek, gonosznak, sátáninak gondolták. A középkori vélekedés összemosta a macskák szexualitását az örömtelen, kiégett, vagy egyáltalán semmilyen szexuális életet nem élő nőkével: az állatot kéjelgő, hízelgő gonosznak tekintették, pont úgy, mint az elérhetetlen, frusztrált nőket. Aztán jöttek az első macskás nők: a boszorkányok.
Egy 13. századi történet szerint három boszorkány macskává változott és megtámadtak egy férfit az utcán, szanaszét karmolták – ez az urbán legenda annyira elterjedt, hogy innentől nem igazán volt visszaút: a gonosz, ördögi nő fogalmához mindig társult egy –vagy több- macska is.
De miért alakult ki a macska sátánnal való azonosítása? Nos, ezt nem tudhatjuk, de azért sejthetjük: cuki dorombolás ide vagy oda, a macskák néha tényleg titokzatosak és hátborzongatóak tudnak lenni. Persze az idő telik, a középkor elmúlt, a boszorkányüldözés abbamaradt, de a kapcsolat a gonosz nő és a macska között annyira erősen beleégett a társadalom fejébe, hogy fennmaradt a sztereotípia: ha macskás nő vagy, biztos van benned valami bolondéria. Olvass még a témában
