Platónnak létezik egy bölcs mondása, miszerint, ha az ember szeret, akkor meghal a maga számára, hogy a másikért élni tudjon. Ez valóban szép és jó, viszont létezik egy határ, ami elválasztja a szerelmet, a szeretetet, és az önfeladást. Hogy mégis hol van ez a határ?
A társfüggőségről röviden
A szerelem mindenkit arra sarkall, hogy minél több időt tudjon választottja társaságában tölteni, főleg a kapcsolat elején. De ennek ellenére az önmagával harmóniában lévő ember nem mellőzi a barátaival és a saját magával való kapcsolatot sem, nem zárul be teljesen szociálisan. Az, aki társfüggő, igen nehezen visel minden külön töltött percet, ezért különböző eszközökkel – érzelmi zsarolással, extrém esetben öngyilkossággal való fenyegetéssel- próbálja magához láncolni szíve választottját. Olvass még a témában
„Nem voltak közös célok, mégsem mertem elengedni” – hogyan szabadultál ki egy szürke kapcsolatból?
„Mai napig úgy érzem, hogy engem átvertek” – Nemcsak partnert választasz, hanem életformát is
Szettek, amikben igazán sikkes és divatos lehetsz vendégként egy esküvőn
„Nem dolgozhat, nem bízhat senkiben és nem mehet orvoshoz” – 7 dolog, amit gyilkos férfiak parancsoltak, mielőtt megölték a feleségüket
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
