Attól függően, hogy párja milyen személyiségű, ekkor ő vagy menekülőre fogja, vagy pedig kihasználja az adott helyzetet, mivel a társfüggő ember folyton csak lesi a másik kívánságát, óhaját. Mindent megtesz érte, hisz’ úgy gondolja, ha maximálisan kiszolgálja a párját, akkor az örökké vele marad. Éppen ezért egy idő után – szinte észrevétlenül- saját személyisége, igénye látszólagosan megszűnik. Sajnos az esetek döntő többségében az ember nincs tisztában azzal, vajon „szeretete” átlépte-e azt a bizonyos határt, ezért nem is tesz semmit annak érdekében, hogy változzon a helyzet.
Felmerül a kérdés, ezek szerint az, aki társfüggő, nem is építhet ki egy normális kapcsolatot? Szakemberek szerint igen jó házasságok születhetnek náluk is, de csakis akkor, ha szintén társfüggő a partnerük.
Kik hajlamosak a társfüggőségre? Olvass még a témában
Mint általában minden lelki zavarnál, a probléma gyökere itt is a gyerekkorban keresendő. Azok, akik szüleiktől nem kapták meg a kellő odafigyelést és szeretetet, azok sokszor azzal töltik az életüket, hogy olyasvalakiket keresnek, akik betölti bennük ezt az űrt. Emellett persze a fordított szituáció is hajlamosít a társfüggőségre: vagyis amikor a szülők minden rezdülésnél jelen voltak, és mindenben próbálták segíteni a gyermeküket. Ekkor az emberben nem alakul ki a teljes önállóság, így úgy gondolják, egyedül nem tudnak mit kezdeni a világban, ezért kell melléjük valaki, aki vigyáz rájuk.
