Platónnak létezik egy bölcs mondása, miszerint, ha az ember szeret, akkor meghal a maga számára, hogy a másikért élni tudjon. Ez valóban szép és jó, viszont létezik egy határ, ami elválasztja a szerelmet, a szeretetet, és az önfeladást. Hogy mégis hol van ez a határ?
A társfüggőségről röviden
A szerelem mindenkit arra sarkall, hogy minél több időt tudjon választottja társaságában tölteni, főleg a kapcsolat elején. De ennek ellenére az önmagával harmóniában lévő ember nem mellőzi a barátaival és a saját magával való kapcsolatot sem, nem zárul be teljesen szociálisan. Az, aki társfüggő, igen nehezen visel minden külön töltött percet, ezért különböző eszközökkel – érzelmi zsarolással, extrém esetben öngyilkossággal való fenyegetéssel- próbálja magához láncolni szíve választottját. Olvass még a témában
„Mindenki előtt felpofozta a férjét” – Több nő üti meg partnerét, mint gondolnánk
Egy este összejöttünk a lakótársammal – másnap úgy tettünk, mintha semmi sem történt volna
Ez az egy dolog különösen fontos neked a szerelemben a csillagjegyed szerint
„Ha egyedül vagyok, elkalandozik a tekintetem” – férjeket kérdeztünk, megnézik-e még a nőket
A cikk folytatódik, lapozz!Tovább olvasom »
Csütörtök reggel elküldjük a hét legolvasottabb Szerelem-cikkeit, vasárnap pedig a teljes heti válogatást. Ingyenes, és bármikor leiratkozhatsz.
