Életmód / Család

Beszélgetsz a kiskedvenceddel vagy a szobanövényeddel? Akkor van egy jó hírünk

Beszélgetsz a kiskedvenceddel vagy a szobanövényeddel? Akkor van egy jó hírünk

Komplett tudományág épült az említett jelenségre: antropomorfizálásnak hívjuk azt, amikor egy tárgyat, vagy egy állatot, egy növényt emberi tulajdonságokkal ruházunk fel. A Chicagói Egyetemen közelebbről is foglalkozni kezdtek a témával, ami egyébként már az 1700-as évektől kezdve aktívan érdekelte az embereket. Ezúttal azt vizsgálták, milyen pszichológiai tényezők állhatnak a háttérben, mire utalhat az, ha valaki antropomorfizálja a háziállatát. 

Leszámítva azokat, akik rendszeresen űzik ezt a tevékenységet, az antropomorfizálás nem számít túlságosan elfogadott dolognak. Ezt jól tükrözi az is, hogy a legtöbb ember próbál inkább otthon társalogni a kutyájával, macskájával, nem a kutyafuttatóban fejtegeti a kedvencének, hogyan telt a napja – legalábbis nem általában.

Korábban deviáns viselkedésnek tartották, ha valaki élettelen tárgyakhoz, állatokhoz beszélt, mágiának, vagy elmebajnak értékelték ezt a magatartásformát.

Szerencsére napjainkban már teljesen más a helyzet…

Miért antropomorfizálunk másokat?

A Chicagói Egyetemen végzett kutatás Nicholas Epley vezetésével zajlott. A kutatómunka sorána szakértők úgy találták, három fő oka lehet annak, amiért antropomorfizálunk egy állatot, egy növényt, vagy egy tárgyat.

Az első ok, hogy a vonásai között felfedezzük az emberi arcra emlékeztető vonásokat, aminek köszönhetően automatikusan elkezdünk másként tekinteni rá.

A második ok, hogy nyitni szeretnénk az adott dolog, élőlény felé, mintegy barátkozni akarunk vele. Ez teljesen normális dolog mondjuk egy házi kedvenc esetében, de ugyanez figyelhető meg akkor is, amikor a gyerekek a babáikkal, vagy a plüsseikkel játszanak. Ők is ugyanúgy emberi tulajdonságokkal ruházzák fel őket, játszani, barátkozni akarnak velük (és ennek köszönhetően szociális képességeket tanulnak, történéseket dolgoznak fel).

A harmadik ok pedig az, amikor azért személyesítjük meg az adott tárgyat, vagy élőlényt, mert nem tudjuk, miként fog reagálni, milyen viselkedést várhatunk tőle. Ilyen az, amikor másik helyre teszed a kedvenc szobanövényedet, majd közlöd vele, hogy reméled, az új helyén is ugyanilyen gyönyörűen fog virágozni. Vagy amikor megijeszt egy sün motoszkálása az avarban, és amikor meglátod, hogy micsoda valójában, akkor közlöd vele, hogy „jól rám ijesztettél”. De ilyen az is, ha az autódnak könyörögsz egy dermesztő reggelen, hogy induljon már be.

Valójában tehát azok is sokszor csinálják az antropomorfizálást, akik gyerekesnek, feleslegesnek gondolják…

A cikk még nem ért véget! Lapozz egyet ide kattintva >>

Oldalak: 1 2

Még nem szólt hozzá senki. Legyél te az első!

    Írj egy hozzászólást