Pasztőrözés és egészségesebb tej
A 19. század végén és a 20. század elején az orvosok megértették, hogy a betegségeket kórokozók okozzák, és szennyezett élelmiszerek fogyasztása is továbbterjedhet. Különösen a nyerstejről, amely könnyen megromlott (a hűtés csak 1910-re volt széles körben elérhető), azt találták, hogy számos betegséget terjeszt, beleértve a tuberkulózist, a tífuszt, a kolerát és a diftériát.
1864-ben Louis Pasteur felfedezte, hogy a bor magas hőmérsékleten tartása elpusztítja azokat a baktériumokat, amelyek a bor megsavanyodását okozták. A pasztőrözési eljárást 1890-ben alkalmazta a tejipar – nem azért, hogy a tejet „egészségesebbé” tegyék, hanem azért, hogy megakadályozzák a hűtetlen vasúti kocsikban szállított tej megsavanyodását. Néhány évvel később kiderült, hogy a pasztőrözés a tej által terjedő betegségek ellen is véd.
Sok orvos azonban határozottan ellenezte a pasztőrözést, mert úgy vélték, hogy az eljárás jelentősen csökkenti a tej tápértékét. Így a pasztőrözött tejet fogyasztó gyerekek napi adag narancslevet és (A- és D-vitaminban gazdag) csukamájolajat kaptak a skorbut és angolkór megelőzésére. A tej pasztőrözése 1915 körül általánossá vált az Egyesült Államokban. Olvass még a témában
