Egy éve tart a pandémia. Tavaly ilyenkor senki nem gondolta, hogy idén tavasszal még rosszabb lesz a helyzet, mint akkor. Ha a környezetedben látod valakin, hogy lélekben kezdi feladni, van pár dolog, amit tehetsz érte.
Egy év hosszú idő. Túl hosszú arra, hogy bizonytalanságban legyünk, hogy ne tudjunk tervezni, hogy extra terheket cipeljünk. A járvány harmadik hullámában vagyunk és már most azzal riogatnak minket, hogy ősszel jön a negyedik. Egy fiatal generációnak nem lesz rendes érettségije, felvételije, szalagavatója.
A gyerekekkel való otthoni tanulás felőrli mind a szülők, mind a tanárok idegeit. Tízezrek maradtak állás nélkül és még nem is beszéltünk arról, akik elveszítettek egy közeli hozzátartozót, vagy éppen maguk küzdenek jelenleg a vírussal.
Mik lehetnek a probléma jelei?
Egy ilyen év után már nem mindenki bírja tartani magát. Esetleg észrevehetted valakin, hogy picit másképp viselkedik. Új szokásokat vesz fel, megváltozik a viselkedése, semmihez nincs kedve. Ebben az esetben kérdezd meg, szeretne-e beszélni. A nyílt kommunikáció hasznos, ne célozgass, ne kerülgesd a forró kását, mondd meg neki, hogy aggódsz miatta és szeretnél segíteni.
Ne állj le vele károgni a pandémiáról. Hallgasd meg, ha ki akarja önteni a lelkét azzal kapcsolatban, mit vesz el tőle a járvány, de ne csatlakozz a vészjósló kórushoz. Ehelyett inkább mondj neki minden nap egy pozitív dolgot, egy szívmelengető hírt. Mert minden napra jut valami jó is, csak azt kevésbé halljuk meg a sok negatív információ tengerében.
A stressz mindenkiből mást hoz ki. Valaki lassan fogy el a nyomás alatt, míg mások látszólag jól bírják, majd hirtelen törnek össze. Ezt jobb megelőzni és feltenni az alábbi kérdéseket: eleget alszol? El tudod látni a feladataidat? Odafigyelsz magadra? Ha mindenre egy gépies „igen, jól vagyok” a válasz, a beszélgetés nem produktív, ezért első lépésként érdemes megemlíteni az illetőnek, hogy nem kell jól lennie.
Ha ezt hallván látod, hogy elkezd figyelni, mondd neki, hogy az egész világ nincs jól, természetes, hogy ő sincs jól és szívesen meghallgatod, mi bántja. Legtöbbször ő maga sincs tisztában azzal, hogy lassan összeroskad a nyomás alatt és segítségre lenne szüksége, így nem is kér segítséget. Ezért fontos tudatosítani benne, hogy látszik, hogy nincs jól, de ez teljesen természetes dolog, nem kell szégyellnie.