Gyerek születik
Amikor megszületik az első gyerek, minden családban újra osztják a kártyákat. A szülőkből hirtelen nagyszülők lesznek, akik számára ott az élő bizonyíték, hogy a saját gyermekük végérvényesen felnőtt lett.
El kell engedniük – de segíteniük is kell. Ez nem mindig könnyű egyensúlyozó mutatvány.
Milyen a „tökéletes” nagymama?
Ő a szomszéd utcában lakik, nincs semmi saját hobbija vagy érdeklődési köre, hogy bármikor megkérhető legyen egy kis bébiszitterkedésre, továbbá gyereknevelés terén gazdag tapasztalatokat halmozott fel élete során. Viszont csak akkor ad tanácsot, ha erre megkérik. Egyébként pedig szolgaian alkalmazkodik a nevelési alapelvekhez, amelyek a fiatalok családjában érvényesülnek.
Vagy pedig viszonylag messze lakik, hogy a közelség miatt ne menjenek egymás idegeire a fiatalokkal. Sok hobbija van, éli a saját életét, ami lehetővé teszi, hogy ne folyton csak az unokával foglalkozzon. A lánya vagy menye nevelési módszereit természetesen kiválónak tartja, és ezért soha sem ad tanácsokat ez ügyben. Na, persze: Ha szükség van a nagyira, ő természetesen bármikor készen áll.
Változnak az idők, mások a nevelési szokások
A valóság valahol a két véglet között szokott lenni. A nagyszülőknek pedig be kell látniuk, hogy ma már más szabályok érvényesek a gyereknevelésre. Sok nagyi és nagypapi két véglet között ingadozik: vagy elkényeztetik az unokát, amivel nehezítik az anyuka gyereknevelési erőfeszítéseit, vagy azt hányják a szemére, hogy túl sokat megenged a gyereknek, nem elég szigorú.
Túl sok édességet ad neki, és engedi, hogy órákig tévézzen. A szülők és a nagyszülők között ez szintén konfliktus forrása lehet. Úgy lehet rendezni, ha előre megállapodnak a szabályokban.
Egy-két generációval ezelőtt még egészen más dolgokra figyeltek a szülők. Manapság esti fogmosás után kizárt az ágyon való ugrálás, viszont az utálatos nagynéninek nem kötelező puszit adni. Változnak az idők. Ezt tudomásul kell venniük az egymás mellett élő generációknak, hogy a kapcsolatuk harmonikus maradhasson.
Nagy elvárások a gyerekekkel szemben
A világ a gyerekektől manapság egészen mást vár el, mint 20-30 évvel ezelőtt. Ha egy mai gyerek órákig eljátszik például egy babával, egy dömperrel vagy egy szájharmonikával, az már a pedagógusok számára gyanús. Fejlesztő játékokat kell játszani, az iskolára kell készíteni a gyereket már kiscsoportos korától.
A nagyszülő sokszor nem érti, hogy az óvodás gyereket miért kell asztal mellé ültetni és okítani, mert az ő korában még az számított mentálisan egészséges gyereknek, aki babázott, autózott, és szaladgált az udvaron, vagy a kutyájával játszott. Ebben a kérdésben a nagyszülő személyisége és a fejlesztéshez való hozzáállása legyen a döntő szempont. Az is elfogadható, ha a gyerek kikapcsolódik, amíg a nagyszüleivel van, akárcsak az, ha iskolásat játszik velük.
Fontos a kapcsolattartás
Mert a gyerekeknek szükségük van a nagyszüleikre is. Ezért kell odafigyelni az állandó kapcsolattartásra akkor is, ha a nagyszülők távol laknak. Évente legalább kétszer meg kell látogatni őket.
Lehetőleg több napra oda kell utazni, hogy ne váljanak idegenekké. Azonkívül telefonon is gyakran kell őket hívni, hogy nagymami és nagypapi a gyerekek életének részei legyenek.