Ahogy a gyerek eléri az óvodás életkort, az otthon maradó szülő idejéből felszabadul napi néhány óra. Mit kezdjünk a hirtelen ránk szakadt szabadsággal? (x)
Egy 0-3 éves gyermekkel az élet úgy leköti az ember figyelmét és energiáit, mint azelőtt talán semmi más. Etetés, altatás, egy kevés játék. Sírás, nem-alvás, pelenkázás. Az otthon maradó szülő élete a gyerek körül forog. Kik maradnak otthon? Túlnyomórészt még mindig a nők, például azért, mert még mindig tartja magát a trend (a statisztikák még mindig azt mutatják), a férfiak és a nők fizetése között van szakadék. Így a jobban kereső férfi a kenyérkereső.
Majd ahogy eljön az az idő, amikor legalább 3-4 órára távol lesz a gyerek a szülőtől, akkor mintha űr keletkezne a napban. Óvodában, iskolában a gyerek, mi pedig mit kezdjünk magunkkal? Végeztünk a takarítással, átnéztük már a online akciós újság verzióját a mobilon… Megnéztünk pár sorozatrészt, ledőltünk és kipihentük magunkat a hosszú-hosszú napok után. Lassan elkezdünk értelmet keresni a mindennapokban, azokban az időablakokban amíg nem kell a gyerekre figyelni. Mit teszünk?
Milyen is volt az élet a gyerek(ek) előtt? Volt egy munkahelyünk, ahol napi 8-12 órát dolgoztunk minden hétköznap. Volt egy párkapcsolatunk (ami jó esetben kibírta a megpróbáltatást, amit a gyermek családba érkezése okozott), amiben csak egymásra figyeltünk és utazgattunk, színházat látogattunk, éttermekbe jártunk. Mi maradt ebből, illetve mit akarunk újjáéleszteni, amikor a gyereknevelésből felszabadulunk egy kicsit?
Lehetőségek a munka frontján
Mennyire nehéz visszatérni a munka világába? Erről a témáról történetek végtelen sorát lehet olvasni az interneten, főleg negatív élményekről. Ha megnézzük az álláshirdetési weboldalakat, kevés olyan lehetőséget találunk, ami részmunkaidőben lenne végezhető. A közösségi média is hangos a panaszos hangoktól, hogy nem találni 4-6 órában végezhető munkát. (MLM-hez és értékesítéshez keveseknek fűlik a foga.) Érthető a vágy, hogy valami valós, valami kézzelfogható eredményt szeretnénk felmutatni a gyereknevelés okán kiesett időszak után. Legyen az nő vagy férfi, nem fogja kitölteni a mindennapjait az, hogy csak otthon ül és azon dolgozik, minél kevesebb pénzt adjon ki a család a növekvő élelmiszerárak és rezsiköltség mellett.
Ha valamiben jók vagyunk – jobbak, mint a munkaerőpiaci versenytársak zöme –, akkor érdemes lehet elgondolkozni vállalkozáson. S azzal azt a pár órát kitölteni. Persze kurázsi kell hozzá, hogy valaki saját lábra álljon. Mindenkit megijeszt az adózási, bejelentési kötelezettségek ismeretlen világa. A kipróbálás időszakában (a rendszertelen bevételek idején) még az adószámos magánszemély kategória is szóba jöhet… Ha beszélünk nyelveket, még külföldi megbízásokat is elcsíphetünk szabadúszó-oldalakon. Keressünk fel egy szakembert (adószakértő, könyvelő), szánjunk pár ezer forintot a konzultációra, segíthet kideríteni, mihez mire van szükségünk. Piackutatást érdemes végezni, a célpiactól és célközönségtől függően talán elég magunknak időt és energiát invesztálni ebbe a műveletbe. Olvasni a szakirodalomban pedig bőven van mit, főként, ha értünk angolul.
Kikapcsolódás
Igen, szükség van kikapcsolódásra, amikor eltávolodunk a mindennapi ügyektől, gondoktól. Az emberi kapcsolódás, kapcsolatok nagyon fontosok az életminőségünk szempontjából. El lehet menni színházba, meg lehet nézni egy filmet, lehet sportolni és csúcsokat döntögetni, de a másokkal együtt töltött idő többet használ életünknek, mint a szórakozás magunkban. Persze olyanok társaságában igyekezzünk több időt tölteni, akik mellett önmagunkat adhatjuk, akik mellett fejlődünk. (Érdemes néha kiértékelni rutinjainkat és emberi kapcsolatainkat, hiszen mi magunk is változunk évek során.)
A tanulást is lehet kikapcsolódásnak tekinteni, ha pozitív lelkiállapotba kerülünk az idő alatt. Előfordul, hogy a több évnyi kiesés a munkaerőpiacról hátrányt jelent, hiszen lemaradtunk a technikai, szakmai fejlődésben.
Az élet nem áll meg. Minden változik. Ne essünk kétségbe, ha hirtelen ránk szakad pár órányi szabadság, inkább fedezzük fel lehetőségeinket! Ha pedig nem látunk elég lehetőséget, szélesítsük a lehetőségek skáláját azzal, hogy kilépünk komfortzónánkból. S igen, nyelvtanuláshoz, önképzéshez nagy motiváció kell, talán sok időnek is el kell telnie, hogy belássuk, szükséges az önfejlesztés.