„Hónapok óta nem szeretkeztünk” – Élet egy szexmentes házasságban

„Eleinte mi is olyanok voltunk, mint minden pár. Hacsak meg tudtuk oldani, inkább otthon találkoztunk, és ki sem léptünk a hálóból. Az újdonság varázsa előbb-utóbb nálunk is kezdett elmúlni. Viszonylag hamar költöztünk össze, hiszen az első évfordulónkat már közös albérletben töltöttük, és nagyjából ez volt az a pont, amikor egyre ritkábbá váltak az együttlétek.

Heti kettőből lett heti egy, majd amikor ennél is kevesebb, ráfogtam a munkára, stresszre, fáradtságra. Bevallom, a férjem többször kezdeményezte, mint ahányszor kedvem volt hozzá, és kicsit csalódtam is magamban, mert azt hittem nagyobb az étvágyam a kétheti egynél. De sajnos minél inkább telt az idő, annál hosszabb ideig megvoltam szex nélkül.

Ennek ellenére összecsiszolódtunk, összeházasodtunk, született egy gyerekünk, de ahogy az sok házasságban lenni szokott, ezen a ponton tört meg igazán a nemi életünk. A testem elég nehezen gyógyult, de amúgy sem volt túl sok erőm. Hiába segített be a férjem a háztartásban, és kelt fel ő is éjjelente a babához. Mire észbekaptam, már ott voltunk, hogy másfél éve egyszer sem szeretkeztünk, és ez a kapcsolatunkat teljesen átformálta. Ezt követően próbáltam én is nyitottabban állni a dologhoz, de valahogy már elmúlt az a szenvedély, ami jelen volt közöttünk. Amikor a gyerekünk négy éves lett, már természetessé vált, hogy évi egy szex van a házassági évfordulónkon. Emlékszem, hogy épp régi fotókat néztem az első nyaralásunkról, de ahelyett, hogy vidám lettem volna a szép emlékektől, teljesen elkeseredtem. Eszembe juttatta, hogy mennyire más volt a kapcsolatunk, a szerelmünk, és egyúttal minden más. Ekkor jöttem rá, hogy muszáj külső segítséget kérnünk, mert különben válás lesz a vége.”