A fürdőbe vitte, a kádba tette. „Finom illatos fürdővíz” mondta. „Pont, ahogy szereted.” Közben egyik kezével a feje alá nyúlt, nehogy a vízbe csússzon, másik kezébe szivacsot fogott és óvatosan bedörzsölte a törékeny kis testet. Később puha törölközőbe csavarta, visszavitte a szobába.
Az ágyra tette, a szekrényhez lépett. „Ezt a szép kék ruhát vesszük fel” mondta. „Megy a szemed színéhez.” Mosolyogva öltöztette, közben apró semmiségekről beszélt hozzá.
A hajkeféért nyúlt, és megfésülte. Kis nyeles tükröt vett a kezébe, az apró arc elé tartotta. „Nézd, milyen szép vagy ma!”, mondta. Megsimogatta a puha, hullámos hajat, aztán ölben a konyhába vitte és a székbe ültette. A háta mögé párnát tette, hogy ne törje. Hiszen olyan vékony! Kis tálat tett elé „Tejbegríz. Jó sok kakaóval, édesen és hígan. Épp, ahogy szereted!”, mondta, és a kanalat belemerítette a híg grízbe. „Nyisd ki szépen a szád. Úgy. Ugye milyen finom?” Egy kis gríz lecsorgott az ajka mellett, az állára. Kendőt vett elő az öléből, gyengéden megtörölte, aztán újra belemerítette a kanalat a grízbe. „Reggeli után elmegyünk sétálni. Ki a parkba. Elmegyünk egészen a tóig és megint megetetjük a kacsákat, jó?” Olvass még a témában
Az apró arcból a hatalmas kék szemek csillogva tekintettek rá. „Aztán leülünk egy padra és majd mesélek neked”, folytatta. „Elolvassuk a kedvenc történetedet. Aztán hazafelé bemegyünk a boltba” Már egy éve, mióta hazahozta a kórházból ez volt minden nap a program, de sose untak rá. „Veszek neked krémtúrót. Ebédre meg sütőtök lesz. Tudom, hogy azt nagyon szereted.” Aztán csendben etette kis ideig. A gríz lassan elfogyott.
