Az apró ajkak szorosan összezárva, aztán elfordította a fejét. „Nem kérsz többet? Jól van. Igyál egy kicsit.” A csőrös poharat odatartotta a szájához, megitatta. „Gyorsan elmosogatok, aztán indulunk is”. Az etetőszéket közelebb vitte a mosogatóhoz, hogy közben is rálásson, aztán gyors mozdulatokkal elöblítette a kis tányért, a kanalat, meg a csőrös poharat. Kezét megtörölte a konyharuhában, aztán ránézett. Arcán széles mosoly terület el. „Már indulhatunk is!”, mondta.
Közel hajolt hozzá, és arcon csókolta. Ahogy elhajolt belenézett a hatalmas kék szemekbe. Az apró száj szavakat próbált formálni, de csak artikulálatlan hangokat hallott. Talán mégis megértette. „Igen tudom. Én is nagyon-nagyon szeretlek!” Megsimogatta az arcát, szemében könny csillant meg.” Te vagy az én mindenem!” Lehajolt megint, megfogta felesége, ráncos, apró kezet, és megcsókolta.
Bucsi Mariann Olvass még a témában
