Ez a viselkedés nagyon sok mindenben megnyilvánulhat. A helytelen magatartástól elkezdve, a nagyobb csínytevéseken át, az apróbb hazugságokig, eléggé széles a határ amin ez a skála mozoghat. Viszont nagyon sok olyan dolog van, amikor tényleg csak elbeszélünk egymás mellett, a gyerekkel, és nem értjük meg egymást.
Nehéz dolog ezekben az években megtalálni azt az optimális határértéket, ami mind a szülő, mind a gyerek számára megoldást nyújthat a problémák kezelésében. Az elkövetkezőkben olvashatsz a legáltalánosabb ilyenkor előforduló gondokról és reméljük, hogy általuk segíthetünk nektek irányt mutatni!
Ne féltsd agyon!
Sok szülő esik abba a hibába, hogy legszívesebben vitrinbe zárná a gyermekét, sőt még egy lakattal is megtoldaná a biztonság kedvéért. A legtöbben állandóan attól rettegnek, hogy az alkohol, a drog, vagy a szex, könnyű csábítás lehet a csemetéknek. Természetesen, ez tényleg igaz lehet! Azonban ne felejtsük el, hogy mai gyerekek közel sem olyan tudatlanok, mint pár évtizeddel ezelőtt. Sokkal leleményesebbek és ösztönösen tudják azt, hogy mi az ami jó nekik, és mitől kell távol tartaniuk magukat. Hagyd, hogy azt tegye ami érdekli! Ne tiltsd el őt szándékosan semmitől, csak azért, hogy neked legyen igazad!
Egy bizonyos pont után ugyanis a féltés átmehet egyfajta erőszakos fölényeskedő viszonyba, azt pedig a gyerekek sem tűrik és szeretik. Hidd el, ha barátként próbálsz meg hozzáállni, és úgy köttök egymással kompromisszumot, akkor nagyon gyorsan javulni fog a kettőtök viszonya, és biztos lehetsz abban, hogy a gyerek magától is el fogja mondani a problémáit, vagy felteszi a kérdéseit feléd. Hisz így azt fogja érezni, hogy maximálisan bízhat benned, mert nem torlod meg a dolgaiért. Engedd kicsit szabadabban, hagy próbálgassa a szárnyait! Persze az alapvető minimális aggódás maradjon meg, de igyekezz ezt, tényleg a minimumra csökkenteni, és soha ne vidd túlzásba a féltést és az aggodalmakat!
Nem több mint menedék!
Nagyon figyelj oda arra, hogy az otthon, tényleg egyfajta védőbástyát biztosítson a gyereknek, ahová bármikor visszatér mindig meleg családi légkör és biztonság fogadja! Azt igyekezz elérni nála, hogy ez legyen az elsődleges biztos pont az életébe. Tudnia kell hogy történjen vele bármi, akár a későbbi felnőtt élete során is, az otthon mindig menedéket fog nyújtani számára. Soha nem szabad engedni hogy odáig fajuljon a dolog, hogy a kamasz nem szeret otthon lenni, és inkább a barátainál meg az utcán, vagy különböző bevásárlóközpontokba tölti akár az egész napját.
Ha ilyen vagy hasonló dolgokat tapasztalsz, akkor annak egy oka lehet: hogy a gyermek úgy érzi sok mindenben korlátozva van. Sok szülő szó bele még abba is, hogy gyermeke milyen zenéket hallgat, vagy miért olyan könyveket olvas. Azt hiszik, ezzel is megóvhatják a gyereket, holott hosszú távon ezek az apró, ám annál mélyebben érintő dolgok, sokkal inkább károsíthatják a gyerek lelki és szellemi fejlődését, aminek a kára majd a későbbi felnőtt éveiben fog megmutatkozni.
Ne gyere mindig a betegségekkel!
Hasonlóan az előzőkhöz, roppant idegesítő tud lenni a gyerek számára, ha minden kis neszt vagy változást észreveszünk és állandóan azzal ostorozzuk, hogy „megint megfáztál!” vagy „jobban fel kellett volna öltöznöd!”, „megmondtam, hogy ne ezt a ruhát vedd fel!” stb. Ugye ismerős mondatok ezek? Szülőnek és gyereknek is egyaránt kínos perceket tud szerezni, főleg az utánuk következő csetepaté. Ugyanis a kamaszok egyáltalán nem bírják elviselni, amikor folyton a nem létező betegségeket akarja az anyu, vagy apu beléjük látni.
Azt pedig kiváltképp utálják, ha az öltözködésükbe beleszólnak, és tizenéves korukban is meg akarják szabni nekik, hogy mit vegyenek fel. Próbáld meg lazán venni a dolgokat, és úgy felfogni, hogy ha mégis megbetegedne akkor, muszáj lesz neki tanulni a dologból! Hidd el úgy is lesz! Kétszer nem fogja elkövetni ugyanazt a hibát!
Ne kényszerítsd!
Nem lehet elégszer leszögezni, mekkora hiba lehet, ha folyamatos kényszer alatt tartod a gyereket! Mindegy hogy iskolai teljesítésről vagy egyéb otthoni dolgokról van szó, ne ess abba a hibába, hogy te akarod megszabni a gyereknek hogy mit tegyen és mit ne. Sok szülő rontja el ott, hogy a saját meg nem valósított álmait, vágyait, vagy éppen elszalasztott karrier lehetőségeit akarja rávetíteni a saját gyerekeire. Mondván majd bennük ölt testet mindaz, ami nekik nem sikerült! Óriási hiba!
Ugyanis azért, mert a te gyerekeid, egyáltalán nem biztos, hogy jellemben is mintázzák a szülőket, vagy hogy ugyanolyan érdeklődéssel rendelkeznek, mint amilyenekkel mondjuk te. Engedd, hogy a saját útját járhassa, olyan dolgokat lásson, tanuljon, tapasztaljon, amikre valóban kíváncsi és szeretne általuk jobban kiteljesedni.
Ne tegyél fel folyton általános kérdéseket!
Nagyon idegesítő tud lenni a gyerekek, de főleg a kamaszok számára, ha állandóan naponta többször is, a tipikus általános kérdésekkel bombázod, mint például a „mi volt suliban?”, vagy „milyen napod volt, hányast kaptál?” stb. Természetes, hogy egyszer érdemes megkérdezni és megvitatni ezen dolgokat, hisz mindenkinek jót tesz ha tisztában állnak az aktualitásokkal, és naprakész információval rendelkeznek, viszont sose ess át a ló túlsó oldalára, hogy minden órában felteszed ezeket a kérdéseket, holott már kaptál rájuk választ jóval korábban. Mert ilyenkor könnyen azt válthatod ki a gyerekből hogy bedurcázik és felhúzza magát, hisz nem fogja érteni miért kell valamit hússzor elmondania. Lássuk be, jogosan.
Ne érezd rosszul magad, amiért nem nyílik meg teljesen neked!
Ha nem akar neked magától mesélni, ne ess kétségbe! Ne kövesd el azt a hibát, hogy erőszakos eszközökkel akarod őt szóra bírni, vagy kicsikarni belőle a választ. Ha úgy érzi, vagy jónak látja megbeszélni a dolgokat, vagy feltenni a kérdéseit, hidd el, azt úgyis jelezni fogja! Türelem a titkok nyitja! Igyekezz mindig higgadt maradni, ne lássa és érezze rajtad azt, hogy nagyon rágörcsölsz a dolgokra és zavar amiért nem nyílik meg. Mert különben annál jobban be fog zárkózni.