Egy bizonyos pont után ugyanis a féltés átmehet egyfajta erőszakos fölényeskedő viszonyba, azt pedig a gyerekek sem tűrik és szeretik. Hidd el, ha barátként próbálsz meg hozzáállni, és úgy köttök egymással kompromisszumot, akkor nagyon gyorsan javulni fog a kettőtök viszonya, és biztos lehetsz abban, hogy a gyerek magától is el fogja mondani a problémáit, vagy felteszi a kérdéseit feléd. Hisz így azt fogja érezni, hogy maximálisan bízhat benned, mert nem torlod meg a dolgaiért. Engedd kicsit szabadabban, hagy próbálgassa a szárnyait! Persze az alapvető minimális aggódás maradjon meg, de igyekezz ezt, tényleg a minimumra csökkenteni, és soha ne vidd túlzásba a féltést és az aggodalmakat!
Nem több mint menedék!
Nagyon figyelj oda arra, hogy az otthon, tényleg egyfajta védőbástyát biztosítson a gyereknek, ahová bármikor visszatér mindig meleg családi légkör és biztonság fogadja! Azt igyekezz elérni nála, hogy ez legyen az elsődleges biztos pont az életébe. Tudnia kell hogy történjen vele bármi, akár a későbbi felnőtt élete során is, az otthon mindig menedéket fog nyújtani számára. Soha nem szabad engedni hogy odáig fajuljon a dolog, hogy a kamasz nem szeret otthon lenni, és inkább a barátainál meg az utcán, vagy különböző bevásárlóközpontokba tölti akár az egész napját. Olvass még a témában
Ha ilyen vagy hasonló dolgokat tapasztalsz, akkor annak egy oka lehet: hogy a gyermek úgy érzi sok mindenben korlátozva van. Sok szülő szó bele még abba is, hogy gyermeke milyen zenéket hallgat, vagy miért olyan könyveket olvas. Azt hiszik, ezzel is megóvhatják a gyereket, holott hosszú távon ezek az apró, ám annál mélyebben érintő dolgok, sokkal inkább károsíthatják a gyerek lelki és szellemi fejlődését, aminek a kára majd a későbbi felnőtt éveiben fog megmutatkozni.
