Vannak, akiknek alkotói kedvét a halál sem tudta megállítani, mások azt akartak, hogy okuljanak példájukból a még életben lévők.
2/3 Patience Worth és Pearl Curran: Hope Trueblood (1918)
Szintén egy ouija-táblán keresztül diktálta állítólag a Hope Truebloodot szellemi szerzője, Patience Worth szelleme 1918-ban. Worth, aki vitathatatlanul az egyik leghíresebb szellemíró, állítólag Pearl Curran, egy St. Louisban élő háziasszonyon keresztül kommunikált. Curran 1913-tól 1937-ig kötelességtudóan jegyzett fel könyveket, színdarabokat, verseket és novellákat, és időnként több ezer szót fogadott és firkált le egyetlen ülés alatt.
Worth életművéből kiemelkedik a Hope Trueblood, amely egy apját kereső lány történetét meséli el a viktoriánus Angliában. A szellem archaikus nyelvezetéről volt ismert, és jellemzően messze a múltba helyezte a történeteket: A Telka a középkori Angliában játszódott, A bocsánatmese pedig Jézus idejében. A Hope Trueblood a jelen korban bontakozott ki (amikor eredetileg megjelent), és Worth először alkalmazott egyszerű angol nyelvet. Mint sok más művét, a regényt is elismeréssel fogadta a kritika.
A Hope Trueblood azonban több szkeptikust is vonzott, mint Worth korábbi művei. Mit tudhat egy 17. századi angol nő szelleme (aki azt állította, hogy Amerikába vándorolt, ahol egy indián razzia során megölték) a viktoriánus életről? Az embereknek mégis nehéz volt megmagyarázni, hogy Curran, akinek alacsony iskolázottsága és igen kevés utazási lehetősége volt, hogyan szőtte ezeket a történeteket, amelyek részletes, pontos leírásokat tartalmaztak távoli helyszínekről. A rejtély rabul ejtette Worth-t és Curran olvasóit, és Currant sírjáig elkísérte a titok. Amikor 1937-ben elhunyt, a St. Louis Globe-Democratban megjelent gyászjelentés címlapján ez állt: "Patience Worth meghalt”.
A cikk a hirdetés után folytatódik a következő oldalon, lapozz!